A Shikon no Tama születése

By: Yilsrana

Nyugtalanul léptem ki a házból, aztán körülnéztem. A szél belekapott hosszú, fekete hajamba.

Lassan sétáltam a falu melletti erdő felé.

Mindig ott szoktam gondolkozni, ha bánt valami.

Halkan dúdolgatni kezdtem egy dalt, miközben a szokatlanul üres faluban sétáltam.

Hirtelen furcsa aurát éreztem meg. Megálltam, és megpróbáltam rájönni, hogy mi a baj.

Nem sokkal később megláttam az embereket is.

Rémültek voltak.

- Miko-sama! Miko-sama! - rohant felém egy ember.

- Mi az? - kérdeztem tőle.

- Démon! - mondta. - Egy nagy démon.

Kézbe vettem a kardom, és arra indultam, amerről a démon auráját éreztem. Mikor megláttam, egy percre megijedtem.

Még nem láttam ilyen démont.

Aztán rájöttem… ez nem egyetlen démon… többen, akik egybeolvasztották testüket, hogy le tudjanak győzni engem.

Megijedhettem volna, de volt már dolgom erős szellemekkel.

A halandók elmenekültek.

Tudtam, hogy el kell csalnom a faluból a démont.

Kivédtem egy támadását, és rögtön viszonoztam is egy erős csapással.

A szellemnek nem ártott a csapásom.

Nem tétovázhattam tovább.

Sikerült a közeli barlangba csalnom a démont, s ott folytattuk a harcot.

Nem bírtam támadómmal.

Hét nap, s hét éjjen át tartott küzdelmünk.

Fáradni kezdtem, hisz halandó testem megviselte a folytonos harc.

De a szellem sem úszta meg sérülések nélkül.

És akkor…

A hetedik napon éreztem, ahogy a szellem fogai belemélyednek a testembe…

… testem átjárta a fájdalom…

… tudtam, hogy vége mindennek…

… elbuktam…

… éreztem, hogy elhomályosul a tudatom…

… tudtam, hogy nincs sok időm hátra…

… utolsó erőmmel megragadtam a szellem lelkét, ám nem volt erőm megtisztítani…

… éreztem, ahogy a lelkem kiszakad a testemből…

… utolsó pillantásommal láttam, hogy egy rózsaszín ékkő kiszakad a testemből…

… a hatalom ékköve…

… a négy lélek…

… lehunytam a szemeim…

… a gondoltat megnyugtatott, hogy a szellem sem pusztíthat szabadon ezután…

… bebörtönözve marad velem együtt…

… örökké…

Ez volt utolsó tiszta gondolatom.

Belezuhantam a sötétségbe.

Lassan ölelt körül, ahogy elvesztettem a tudatom.

Sokáig nem éreztem semmit, nem láttam semmit. Halott voltam.

Aztán újra megláttam a fényt.

Újjászülettem.

Észak egyik félszellem hercegnőjének testében.

És újra harcolhattam a gonosz ellen.

Ismét.

Hisz ez a sorsom.

VÉGE