Egy csepp könny

Sarah egy sötét teremben tért magához. Csak annyira emlékezett, hogy erőszakkal vitték oda. Meg még valami furcsa illatra… Próbált megmozdulni. Csuklóit feje felett láncolták a falhoz, nehéz, hideg vasbilincsekkel. Lábai alig értek le a földig. Valamint a nyakán egy furcsa, zöldes fénnyel izzó pánt volt. Szárnyait se tudta mozdítani, de amikor megpróbálta, éles fájdalom nyilallt belé. Nem tudta, hol van. Csak azt, hogy bajban.

Az ajtó kinyílt. Nem kellett sokat találgatnia, hogy rájöjjön, ki az.

-Naraku… Mit akarsz tőlem?

A férfi felnevetett. Lassan odament a tündérhez. Centiről centire szemügyre vette. Végül tekintetét a lány szemeibe fúrta.

-Igazán tudhatnád. Szebb voltál, amíg nem voltál magadnál, fagytündér!

-Ha az örök életet akarod, hiába ejtettél foglyul! Nem kapod meg a titkát.

-Tévedsz! Pontosan tudom, hogyan válhatok halhatatlanná! Három dolog kell hozzá: a titkot őrző fagytündér véréből és könnyéből egy csepp, valamint egy azúrsárkány pikkelye… Ebből kettőt már megszereztem. A véredet és a sárkánypikkelyt. Már csak rá kell vegyelek arra, hogy sírj.

-Hazudsz! Nem lehet birtokodban sárkánypikkely! Ugyanis az azúrsárkányok pikkelyeit megszerezni enyhén szólva lehetetlen…

-Ha nem hiszel nekem, akkor ezt nézd meg!

Sarah tekintete megfagyott. Naraku egy valódi azúrsárkány-pikkelyt tartott a kezében. A férfi vigyorgott.

-Azt hiába várod, hogy sírjak… egy könnyet se fogok ejteni!

-Arra én nem vennék mérget! Kanna! Tudod a dolgod!

Naraku távozott. Sarah eddig észre se vette, hogy Kanna is ott van. A kislány felemelte a tükrét. Sarah meglepetten figyelte, ahogy a fényes felületen kibontakozik egy kép. Sesshoumaru volt az, rohant valahová.

í

Sesshoumaru már közel járt. Érezte Naraku gonosz auráját. “Sarah! Remélem nem esett bajod!”

í

A tükörben a kép lassan megváltozott.

í

Miyoko hirtelen lelassított. Valakit látott a távolban. Amikor felismerte, ismét gyorsított, hogy utolérje. Miközben futott, kihúzta az övéből a Tenseigát. A kard lüktetett a kezében. Végül beérte az alakot.

í

Sarah összehúzta a szemeit, ahogy felismerte Miyokot. A fekete hajú rókadémon Sesshoumaru után futott, kezében annak kardjával.

í

Sesshoumaru ügyet sem vetett Miyokora. Csak némán átvette tőle a kardot, és rohant tovább. A lány végül megállt. Néhány perc múlva elindult, hogy megkerülje a kastélyt körülvevő erdőt.

Sesshoumaru végül megállt a kastély kapuja előtt.

í

Sarah megrántotta láncait. Kanna csak üres tekintettel meredt rá. A tükörben elhomályosult a kép. A fehér lány távozott. Néhány perc múlva a fagytündér újra társaságot kapott. Naraku volt az. Megszabadította a lányt láncaitól, majd még mielőtt az a földre esett volna, elkapta. Sarah gyilkos pillantást vetett rá. Kitépte magát Naraku karjaiból, és előhívta a fagykardot. A halvány zöld fény, ami egyszer már megjelent, most erőteljesebben törte át a hideg kéket. Sarah szemében a barna halvány árnyalata is megjelent. Naraku meglepetten hátrált egy fél lépést. A démonnő megváltozott. Eddig egy rideg, megközelíthetetlen tündér volt csupán, a maga leírhatatlan szépségével, tudásával. Csak tette a dolgát: őrizte a titkot, megvédte magát, és néha még szeretett is. De most… most megváltozott. Volt benne valami emberi. A szépségébe a démoni tökéletesség mellé vegyült emberi vonás: érzelmek a szemében. Egy könnycsepp gördült le az arcán, ahogy eszébe jutott, mi történt vele.

Naraku kárörvendően felnevetett.

-Itt a végzet, fagytündér! Már csak el kell készítenem az elixírt, és halhatatlan leszek! Megszereztem a fagytündér könnyét!

Azzal már nyúlt is, hogy letörölje a lány arcáról a sós cseppet. Azonban valaki megakadályozta.

Kagura belevájta karmait teremtője csuklójába. Hátranézett a fagytündérre.

-Menekülj!

í

Néhány perc múlva Sarah már az udvaron állva hallotta a sikolyt. A könnycsepp már rég felszáradt az arcáról. De miközben menekült, elhullatott egyet.

Folytatása következik…