- Kohana Hime! Most nem mehet el!

- De el kell menjek! Nem fogják fel? Valaki már 17 éve várja, hogy visszatérjek hozzá!

- Rendben…-sóhajtott beletörődően Ayashi Úrnő- De előtte kérem, még egyszer gyakoroljon! Csak, hogy megtudja, most milyen erős, és megtapasztalja erejét!

- De utána rögtön elindulok!

- Meg egyeztünk Úrnő! Ayashi Hime meghajolt, majd távozott a szobából. Így csak Kohana maradt benne. Leült a fésülködő asztalhoz. Kíváncsian nézett bégig tükörképén. Teljesen elégedett volt azzal, amit látott. Haját kibontotta, így azt szabadon lengett. Szemei színe arany volt, így szépen kiemelték a bordó szemhéjak. Ilyen testre volt szüksége, hogy életben legyen? Meglehet. Csak úgy próbaképp megpróbálta, hogy a szeme vörös legyen. Behunyta a szemeit. Arra gondolt, hogy erőlködnie kell majd… De mikor egy kis koncentrálás után kinyitotta szemeit, azok vörös színben pompáztak. Vérvörös színben. Ekkor nyitott be egy szolgáló. Mikor meglátta a vörös szemű nőt, felsikoltott. Gyors hátraarcot csinált mikor beleütközött egy emberbe. Belenézett a szemekbe, amik arany színben ragyogtak.

- Takemaru-sama… Én nem akartam…

- Fölösleges magyarázkodj Tana. Csak hagyj magunkra minket.

- Hai Takemaru-sama! A szolgáló kisietett, a férfi pedig belépet az ajtón, majd behúzta maga után. Kohana csak értetlenül pislogott újfent aranyszemeivel. A férfi lassan megfordult. Kohana csak egyetlen dolgot olvasott ki a rezzenéstelen aranyszín szempárból:

Magamévá teszlek! Lassan hátrálni kezdett minek következtében leesett a székről. A férfi közeledni kezdett felé. Lassan beérte a lányt. Egy pillanatra megállt majd belenyúlt kimonója zsebébe. Egy vas nyakörvet elő belőle, majd egyetlen gyors mozdulattal a remegő lány nyakára kattintotta. A nyakörv végéből induló lánc a férfi kezében volt. Ebben a pillanatban Rontott be a szobába Ayashi Hime. A látványtól még a lélegzete is elakadt. Takemaru csak hideg tekintettel ránézett majd csettintett egyet. Abban a pillanatban eltűnt mind ő mind Kohana a palotából.