Yume fáradtan dőlt nagy szobájában terpeszkedő baldachinos 2 személyes ágyra. Az a vén csoroszlya mindig úgy formálja, hogy ő minél jobban fáradt legyen. Nem is utálná ő a saját miko erejét, csak ez a vén varjú… Holnap lesz 17 éves… Éppen 10 éve, hogy meghalt Kohana… Valami ünnepséget is rendezni fognak a szüli napja és Kohana halálának évfordulója miatt. Na mindegy… Yume annyira álmos volt, hogy épp csak leszedte szakadt, poros kimonóját, máris ledőlt az ágyára és elaludt.

Másnap reggel valahogy furcsán érezte magát. Mintha a levegőben járna… Sokat gondolkodni azonban nem volt ideje. Amint észrevették, hogy fent van, már vitték is öltözni és sminkelni. Egészen sötétedésig készülődnie kellett. Akkor kezdődött a bál. Az óriási terem megtelt különböző fajú és rangú démonokkal. Mikor belépett a terembe először minden szem rá szegeződött, és néma csend lett. Majd lassan, de biztos gyorsasággal egyre nagyobb zsongás lett. Ám volt is mit nézni rajta. Ezüstös-kékes haját összefonva viselte. Alakjára csodaszép fehér kimono tapadt rajta rózsaszín cseresznye virágokkal. Finom obija fekete selyemből készült. Legyezőt tartott a kezében, rajta, egy gyönyörű cseresznyefa képével. Száját nem rúzsozta ki, mivel normálisan is természetellenesen vörös volt. Szemhéjai bordó színben pompáztak. A hatás egyszerűen lélegzetelállító volt. A férfiak a csodálattól a nők az irigységtől fojtották vissza levegőjüket. A terem fényesen meg volt világítva, mégis volt egy erősebb fény. Yume mintha belülről csillogott volna. Szemei azonban furcsán üresnek tűntek. Alig pár szót szólt, nem is evett. Éjfélkor aztán anyja Ayashi Asano emelkedett szólásra.

- Üdvözlök mindenkit ezen az ünnepéjen, melyen lányom Yume 17. születésnapját ünnepeljük, emellett 17 éve halt meg Naraku (az a korcs) Kohana Hitomi keze által, akinek a reinkarnációja a lányom. Teste azonban teljesen szellem, így el fog bírni Kohana nagy hatalmával is. Férjemmel Ceressel úgy döntöttünk 17. születésnapján kapja meg erejét, ezzel együtt Kohana lelkének nagyobbik felét. Kérlek, gyere ide Yume Hime!

Yume felállt. Talán csak a gyertyák és a fáklyák fénye játszott a jelenlévők érzékeivel, de mintha láttak volna egy árnyalakot menni az Úrnő mellett. De nem képzelődtek. Minden egyes lépéssel, míg közelebb került anyjához alakja mellett egyre jobban látszott az árnyalak. Egy szellem. Kohana Hime szelleme is jelen volt, hogy a lányba szálljon a szertartás végén. Mikor Yume odaért anyjához az homlokára tette a kezét és csengő hangon így szólt:

- Kohana Hime! Kérünk téged, gyere vissza! Eljött az ideje, hogy tovább élj! Térj vissza az árny világból!

A termet földöntúli fény világította be. A padló a terem közepén megnyílt. Lila fény tört elő belőle. Egy meztelen alak emelkedett ki a mélységből. Hátán fehér szárnyak voltak. Az áttetsző alak a terem mennyezete és a padló közt félúton egy helyben kezdett lebegni. Lassan Yume teste is felemelkedett. Az Úrnő szemei nyitva voltak, üresen csillantak meg bennük a gyertyák fényei. Alakja lassan befogadta Kohana szellemét. Mikor teljesen elnyelte nagy fényesség tört elő. Mire a teremben tartózkodó démonok újra láttak, a lány a terem padlóján feküdt. Lassan felült. Lassan kinyitotta szemeit, melyek… Melyek aranyszínben csillogtak.