- Yumeee!!!! Már megint hol van ez a lány?!

- Ayashi Hime! Semmi baj úrnőm! Yume megint elment szellemet irtani, nyugatra.

- Folyton csak harcol az a lány! És csak a démoni részét fejleszti! Mi lesz a miko erőivel, így?? Szépen lassan eltűnnek majd. –Ekkor kinyílt a palota bejáratául szolgáló óriási tölgyfa ajtó, és besietett rajta egy lány. Hosszú ezüstös-kékes haját kibontva tartotta, két szeme arany színben szikrázott. Mikor meglátta anyját, Észak Úrnőjét, kissé elfintorodott. Homlokán egy dagadó holdsarló alakja látszott, szeme aljától meg egy-egy elkeskenyedő méregcsík csillant meg magenta színben (szerk.: méregcsíkok: Lásd Jakotsu). Ayashi Úrnő egy ideig ridegen nézte lányát, majd elé állt. Vett egy mély levegőt éééés…

- Yume! Hogy képzelted, hogy csak úgy elmész?! Tartomány örökös vagy ha nem tudnád! Kötelességeid vannak! Nem mehetsz el többet ezzel Takemaruval! Csak egy tized rangú oni, legyen mégoly jó képű is! – Yume először elpirult, majd a méregtől tovább vörösödött.

- NE BESZÉLJ ÍGY VELEM! NEM VAGYOK SZERELMES TAKEMARU-SANBA, CSAK NEM OLYAN ÜRESFELYŰ MINT EGYESEK!

- EZZEL MEG MIRE CÉLZOL LÁNYOM?!

- Nagyon jól tudod anyám!

- Azonnal menj a palota papnőjéhez gyakorolni!

- Igenis. Yume dühösen végig suhant a folyosókon. Miért pont őt választották? Ő volt Észak örököse, Yume Asano. De nem csak tartomány örökös volt… Hanem reinkarnáció is. Történetesen Naraku gyilkosának Kohana Hitominak. Csak, hogy Kohana azért halt meg, hogy az apját Narakut megölje. De az erejét a halandóból lett démon test nem tudta kordában tartani, így a csapás őt is felemésztette. Amikor meghalt akkor született Yume. Kohana erejét örökölte, Anyja és apja tisztavérű szellemek voltak. És egy bizonyos Tsokinami nevű erős papnő leszármazottai. Innen miko ereje, mely idáig a család egyetlen tagjánál sem mutatkozott. Míg ezek a gondolatok kavarogtak a fejében kiért a palota óriási gyakorló udvarára. Ott várt rá a nála 50 évvel idősebb miko, Rotsamy. Mérgesen lehámozta magáról nehéz páncéljait, és kardjait. Így csak a kényelmes és gyönyörű fekete kimonó maradt rajta, amin ezüst cseresznye virág szirmok képei voltak hímezve. Rotsamy egyetlen intésére az udvar közepére állt és imádkozva letérdelt. Alakja fölött eloszlottak a felhők, ám mintha a nap csak rá sütött volna. Mikor ezzel kész volt engedelmesen felállt és kezébe vette az íjakat és nyilakat amiket Rotsamy nyújtott át neki, majd célzott és lőtt.