4. fejezet

Kagome elbúcsúzott a családjától, majd Inuyashával átment a kúton a középkori Japánba. A túloldalon igencsak meglepődtek, hogy a többiekkel együtt Myoga is ott várta őket, és azonnal beszélni akart a hanyouval. Visszamentek együtt Kaede házába, ahol végighallgatták a bolha történetét a Démonok mesterének meghívásáról. Egy ideig mindenki csendben figyelt, hogy Inuyasha mit válaszol. Azonban a féldémon tovább hallgatott és gondolkozott.

– Akkor megyünk? – unta meg végül Miroku a várakozást.

– Egyáltalán ki ez a Démonok mestere? – kérdezett vissza Inuyasha.

– Úgy hallottam, – kezdte Miroku – hogy a démonok is megosztják a területeket egymás között. Mind a 4 égtájnak megvan a maga “uralkodója”. Ezek egyike volt például a te apád is, mint Nyugat daiyoukai-ja. Ők csak egyetlen személynek tartoznak felelősséggel: a Démonok mesterének.

– Pontosan – erősítette meg a szerzetes szavait Myoga – Édesapád akkor ismerte meg a Démonok mesterét, amikor elfoglalta a nyugati trónt. Összebarátkoztak, és sokáig közösen járták a vidéket. Aztán a Démonok mesterének vissza kellett mennie a palotájába, hogy fenntartsa az egyensúlyt a démonok között. De még ezek után is rendszeresen találkozott Inu no Taishoval. Általában ő jött el édesapádhoz, egészen addig, míg egy csata során egy boszorkány meg nem átkozta. Azóta nem hagyhatja el a palotája és a köré épült város területét. Azon kevesek közé tartozott, akik nem ítélték el apádat az Izayoi-samával való kapcsolata miatt.

– És mi miatt akar látni?

– Gondolom kíváncsi.

– Csak ezért? Nem hiszem.

– Szerintem menjünk el Inuyasha. Végül is mit veszthetünk. És hátha megtudunk valami érdekeset is édesapádról – mondta Kagome. A többiek egyöntetűen bólogattak.

– Keh. Nem tudom mi értelme lehet, de mindegy. Akkor holnap indulunk.

E szavak után megvacsoráztak, majd nyugovóra tértek.