Begépelt szerelem

A kúton túl 

by draconifors

-         Mayu! Már vagy fél órája áztatod magad! Hagyj nekem is melegvizet hallod?

Mayu felkapta a fejét barátnője hangjára és gyorsan elzárta a csapot…Sóhajtva nyugtázta hogy jó kis gőzfürdőt rendezett.

-         Pillanat, csak még rendbe hozom magam! – még hallottam, ahogy Ayana beordibál valamit, de az agyaraim sikálása közben még a saját gondolataimat is alig hallottam. Tűrhetővé varázsoltam a hajam /hiába, a fésű csodákra képes, használjátok XD/ és törülközőbe csavartan kiléptem a fürdőből.

-         Mit csináltál te odabenn? Már vagy 10 perce dörömböltem az ajtón.

-         Nem hallottam…

-         Vettem észre – barátnőm elmosolyodott, majd a kezembe nyomta a mobiltelefonomat – téged keresnek.

Majd minden habozás nélkül félretolt az ajtóból, és bemasírozott az ajtón, hogy utána jót szitkozódjon:

-         Már megint gőzfürdőt rendeztél? Komolyan mondom, szauna bérletet kéne árulnunk reggelente…

-         De vicces valaki...- majd a fülemhez emeltem a telefont- tessék?

-         Mayu kisasszonnyal beszélek? – hallottam meg Higurashi úr hangját

-         Igen, jó reggelt.

-         Mondja csak, mikor érne rá, hogy befejezzük a riportot?

-         Hát én 11-re gondoltam, úgy mint tegnap...De ha gondolja, mehetek később is.

-         Nem, nem! A 11 óra tökéletes. Itt marad esetleg ebédre is? Ma én főzök...

Hm...ezt alaposan át kell gondolnom...majd rávágtam:

-         Nem köszönöm. Dolgom van délután. – még hallottam a csalódott sóhaját, majd elköszöntünk egymástól. Hm...Mondjuk tényleg csomagolnom kéne valamit, ha megfigyelés alatt akarom tartani a kutat...Ki tudja meddig leszek ott?

Meleg nyári nap volt, ezért csak egy lenge egybe ruhát vettem fel, majd elkezdtem bepakolni a hátitáskámban. Nem akartam túl sok mindent vinni, nem akartam hogy gyanút fogjanak. Na jó...egy kis termosz kávé, két sajtos szendvics és egy műanyag pohár...elég lesz ez egy délutánra? Ha elég ha nem, nincs több alapanyag a hűtőben. Sajna Mayu be kell érned ennyivel...mondjuk egy kis csokit szívesen ennék...hm...

-         Máris indulsz? – nem igaz hogy ilyen halkan képes közlekedni ez a csaj…

-         Még csak a túlélő csomagot csinálom…

-         Rendes innivalót raktál el a kávén kívül?

-         Hát terveztem…- dehogy terveztem…a lényeg az hogy ébren legyek amikor végre fény derül a titokra. Elővettem a hűtőszekrényből egy üveg ásványvizet, majd töltöttem át belőle egy félliteres üvegbe. Ránéztem az órára: Negyed 11? Akkor még van időm.

Az ajtó mellé raktam a kis hátizsákomat, majd visszatértem a szobámba. Nagyon eltunyultnak éreztem magam…ezért úgy döntöttem hogy nem okozok csalódást magamnak: visszadőltem az ágyikómra. Mivel elaludni nem tudtam (hála barátnőm sertepertélésének) és nem is állt szándékomban, elkezdtem megírni a cikkem bevezetőjét.

Mindig is mondtam hogy ezzel túl gyorsan megy az idő…-gondoltam magamban, ahogy ránéztem az órára, miután leírtam a bevezetőt. Abban reménykedtem hogy utána még lesz időm venni a trafikban valami kis nyalánkságot…Majd visszafele…

-         Szia Aya! Majd este találkozunk!

-         Sok szerencsét!

Kimentem a buszmegállóhoz és vártam…A szél lágyan cirógatta az arcomat. Mintha vigasztalni akart volna. Akaratlanul is eszembe jutott az álmom.

Elmosódott képek jelentek meg…Néhol felismertem egy két kezet…egy arany pillantást…Fehér hajtincseket…

Megláttam a közeledő buszt, ahogy bekanyarodik az utcasarkon…

Miért látom Őt újra és újra? Nem bírom kiverni a fejemből…

*

Jesszusom…mindjárt…kiköpöm a…tüdőmet…gondoltam magamban, miután természetesen a busz dugóba került, és mire a megállóba ért már az órám 11:27-et mutatott.

Mikor felértem a lépcsőn –hiába akartam minél előbb továbbmenni- muszáj volt kifújnom magam egy pillanat erejéig, aztán tovább futottam. Az ajtó előtt igyekeztem csapzott hajamat egy kicsit rendbe szedni, végig simítottam a ruhámon, majd azt gondoltam:

Hát ennek már annyi…Mindegy, most már nem fordulhatok vissza.

Miért van olyan érzésem, hogy kár volt felajánlanom a riport folytatását? Mélyet sóhajtottam, majd nagyot kortyoltam ismét a teából. Először persze jegyzetből indultam ki…de aztán a végeredmény egy pálcikaemberekből álló rajz lett, miszerint: hogyan fogom kinyírni Shunt? /kétféle változat is volt  ^^/

Már jóval elmúlt az ebédidő, mikor végre (hála a kamiknak) megéreztem a tea áldásos hatását…

-         Elnézést hogy félbeszakítom eme csodálatos történetet, de megmutatná nekem a mosdót?

-         Mi? – az öreg egy jó ideig nem tért magához…-Ja, persze. A folyosón balra.

-         Köszönöm – gyorsan felpattantam térdelő helyzetemből ,majd kimentem a folyosóra. Miután elvégeztem a dolgomat, úgy döntöttem egy kicsit jobban felmérem a terepet…de sajnálatos módon pont beleakadtam Higurashi asszonyba…Ezért kénytelen voltam megváltoztatni az útirányomat a kijárattól vissza a szobába…Pech…

Visszatértem a szobába, majd belekezdtem egy újabb rajzba…és ez így ment még jó ideig…De, valamilyen csoda folytán, mégis a történet végére értünk. Ez valami álom igaz? Nem tudom elhinni…Gyorsan letöröltem a kaján vigyort a képemről, és felálltam:

-         Nos Higurashi-úr, megvan amiért jöttem. Én azt hiszem megyek is…

-         Ugorjon be hozzánk máskor is! Imádom a jó hallgatóságot…

-         Hogyne… - megeresztettem egy idétlen vigyort majd kiléptem az ajtón.

Lassan…nagyon lassan elindultam a hosszú-hosszú lépcső felé. Majd a nagy fánál félig visszafordultam. Nem lát senki. Oldalazó léptekkel változtattam irányt a szentély felé…

-         Na jó, akkor rendezkedjünk be.- mondtam magamnak, miután behúztam a tolóajtót. Leültem a lépcső mellé és vártam….és unatkoztam…és vártam…

Ilyen nincs…én ezt már nem bírom tovább. Órámra pillantottam : Nani??? Már 4 óra? Idegességemben felpattantam, majd körülnéztem…csak van itt valami, amibe jól belerúghatok…Pillantásom a kútra esett. Odacsörtettem, majd egy jó nagyot belerúgtam…és még egyet, majd mégy egyet. Miután rájöttem, hogy ez nem elég, az öklömmel is belevágtam…amit rosszul tettem, mivelhogy a kezemen ugyebár nem volt cipő…Több tejet kéne innom…Megráztam a kezemet fájdalmamban, hogy hűtsem egy kicsit a levegővel.

-         Mijaúúúúú!

A tegnap említett Bouyo pont mellettem volt, így sikerült jó alaposan rámijesztenie, aminek következtében nagyot ugrottam, és háttal beleestem a kútba.

*

A számítógép képernyőjének fénye megvilágította a szobát, miközben én feszülten gépeltem valamit. Nem láttam mit írtam, csak írtam. Mintha nem is a valóságnál jártam volna. Gépeltem, és egyre csak gépeltem…

Furcsa hangokat hallottam…Talán egy kislány?

Elmosódott képek jelentek meg…Néhol felismertem egy két kezet…egy arany pillantást…Fehér hajtincseket…Miért látom Őt újra és újra? Nem bírom kiverni a fejemből…

Valaki vizet fröcskölt az arcomra…

Majd egy határozott mozdultattal felállt a székről, és a számítógépet - úgy ahogy volt, bekapcsolva- elhagyta a helységet…

Lassan kinyitottam a szemeimet…

/Ugyebár a 30-valahanyadik résznél, amikor Inuyasha visszaküldte Kagomét a világába az Ékkőszilánkok nélkül, Kagome nem tudott visszamenni…nah most nekem csak 1 kérdésem lenne: Egyátalán hogy tudott először is a saját világába átjutni? A másik, a sorozatban a Hét zsoldos közül, Renkotsu azt hiszem, elvette a Kagoménél lévő ékkőszilánkokat, és ő mégis hazament utána…Nah most én ezt mind csak azért írtam le, hogyha esetleg valaki rákérdezne, hogy Mayu drágám most hogy jutott át a kúton ékkőszilánk nélkül, akkor ezt tudom felhozni mentségemre…na meg azt, hogy ez egy fanfiction ^^/