|
1. rész
Begépelt szerelem
by Draconifors
Reménysugár?
Ilyen nincs… egyszer az életemben mutatok be egy cikket a főnökömnek a sirályokról, miután már a kamik se tudják hány díjat nyertem el, leszid, és próbaidőre tesz… Manapság az összes híresség nagyon vigyáz, hogy általam a magánélete nehogy napvilágra kerüljön… kifogytam a trükkökből… Mégis miről írhattam volna? A legnagyobb hír az volt, hogy aznap reggel egy kocsi lefékezett az országút közepén, mert egy sirály odapottyantott a szélvédőre, és Makoto úr nem látta az utat…
- Jól hallotta... kap egy hónapot, hogy valami újdonsággal álljon elő, különben fel is út, le is út! Kereshet máshol állást…
- Na de… uram
- Nem nyitok vitát… Egy hónapot adok! Legyen elég…
Így legyen valaki jó újságíró… semmi hála a sok utánnyomtatásért. Most mégis mit csináljak? Hetek óta semmi izgalmas nem történt Tokióban. Talán külföldre kellett volna költöznöm? Csak egy a baj: nem volt miből… így sem fizettem be egy csomó számlát. Az autómat is kénytelen voltam eladni. Így élvezhettem a tömegközlekedés kényelmét.
- Hé hölgyem! És ki fizet ki engem?- taxisok…
- Csak ennyit tudok adni… de az irodámból majd átutalom magának.
- Áh igen? – nem bírtam ki fintorgás nélkül, ennek az állatnak büdösebb volt a szája, mint egy egyhetes hullának. (Volt részem hullaszagban egy múlt évi cikk megírásánál)A borz illatos liliom hozzá képest. Ám szerencsémre nem kellett tovább élveznem sofőröm illatát...
- Hagyja csak, majd én kifizetem – Ayana volt az, a lakótársam és egyben barátnőm. Kifizette a taxist, és elővette a kulcsot a lakáshoz, mivel nagyon jól tudta, hogy én mennyit tudok szöszmötölni az enyémmel. Hálásan néztem rá:
- Köszi. Kifizetem, ígérem.
- Ugyan már. Már több mint 100 jennel jössz nekem. De nem kell kifizetned, tényleg. Örülök, hogy végre én is segíthetek rajtad. Hiszen teneked köszönhetem az állásomat, és hogy fedél van a fejem felett. És ne aggódj, egyszer az életben mindenkinek van mélypontja. Majd jóra fordul minden- beléptünk az ajtón…
- TE JÓ ÉG! Már megint mit remekeltél?
Hát hogy úgy finoman fogalmazzak a fekete füsttől az orrom hegyéig sem láttam. Ne kérdezzétek, csak a szokásos. Ayana már megint elégetett egy drága alapanyagokból készült vacsorát. Pedig már rég megbántam hogy fogadtam vele (az ügyben, hogy a bohóchalnak hány csíkja van? Kettő, vagy három?) és én győztem, ezért 1 hónapig neki kellett csinálni a vacsorát. Miután letelt az egy hónap, pechemre megszerette a főzést, és sosem engedi hogy pizzát rendeljek, vagy hogy esetleg én főzzek. Mondjuk sokat fejlődött, most már csak a főzés végét rontja el…De az is lehet hogy nagyon megtetszett neki az a tűzoltó fiú…sőt biztos.
- Úristen, hívom a tűzoltókat! Pedig csak 10 percre hagytam a sütőben, amíg kivittem a szemetet…- Biztos hogy bejön neki a tűzoltó fiú. Mondjuk nem rossz hús, de nem az én esetem. Ha egy kicsit több esze lenne, seperc alatt elhappoltam volna drága barátnőm elől. Hát igen, én és a szerénységem…
Valami különös oknál fogva, a tűzoltók sokkal hamarabb ideértek mint a múltkor, szépfiúnkkal az élen.
Aznap este egyedül vacsoráztam. Kicsit hamar ráharapott a barátnőmre, és elvitte egy pizzériába. Milyen érdekes, állítólag ő nem szereti a pizzát…De szerintem már a látvánnyal jóllakott. Kell néha egy kis magány…Legalább van időm elgondolkodni a cikkemen. (Külön kiadás! Hikari Ayana újonnan egy tűzoltóval megy pizzériába…Hogyhogy megszerette a pizzát?) nagyon fáradt lehettem, ha már csak ezen tudott járni a fejem. Ledőltem a díványra és bekapcsoltam a TV-t. Milyen különös, ők is a sirályos esetről adnak hírt…Úgy döntöttem nem hagyhatom ki a pizzát, ezért a telefonhoz mentem hogy egy extra nagy adag Hawaii pizzát rendeljek, sok sajttal, sonkával és…Üzenetem jött? Na mibe fogadok hogy Shun volt az…
- Szia Mayu – hallottam meg az én ex barátom hangját a rögzítőn- Gondoltam szólok, szereztem neked egy ügyfelet. Az illető egy pap, van egy érdekes története a számodra egy…kútról. Ha jól emlékszem Csontok kútját mondott…Figyelj, tudom hogy furán hangzik, de egy próbát megér, és gondoltam megsegítelek ebben a helyzetben…
A végét már nem hallottam az üzenetnek, mert irtó mérges lettem. Mégis, hogy merészelt gúnyt űzni az én jelenlegi helyzetemről? Nem tagadom, rosszul ment a sorom, de azért ezt mégsem vártam volna el tőle. Dobtam őt, na és? Túl lehet élni.
Mérgesen mentem a hűtőhöz, hogy előkaparjam a maradék mogyorókrémet. Az mindig segít, ha ideges vagyok. Ráfáztam, mert Ayana nemrég újfent elette előlem. Ezt a szemetesben lévő doboz is tanusította. Nem volt más hátra…
- OPS, I DID IT AGAIN!!! – utáltam ezt a számot, de ez volt a legelső CD a szemétkupacom tetején, és legalább kiordíthattam magam, és a tajtékzó szomszédommal együtt utálhattam Britney-t…(Akiről időközben már nem egy cikket írtam a kigyúrt pasijáról, és a törött lábáról…stb. /Mármint Britneyről, nem a szomszéd vénasszonyról XD/) Végül kénytelen voltam lehiggadni, és kikapcsolni a Hifit, miután a szomszéd berontott a lakásba és leordította a fejem…azóta is ott van a lila folt a hátsómon, hála a sodrófájának…eszelős vén boszorka. Úgyis tudom hogy imádja Britney-t…Nyelvet öltöttem a becsukódó ajtónak, majd lefeküdtem aludni. Akkor jutott eszembe az a kút, meg a pap. Jesszusom, most biztos hallgathatom majd a hegyi beszédet…Mindegy, ha alszom egyet biztosan eszembe jut mihez kezdjek…
*
Csiripelnek a madarak, süt a nap, és a drága barátnőm a lábát mindjárt az orromba dugja…MI??
- Te meg mi a jó életet csinálsz? Máshogy is fel lehet ébreszteni az embert.
- Hát az nem te vagy, mert ha nem vennéd észre, már vagy két vödör vizet a nyakadba öntöttem… - Akkor azért álmodtam áradásról…- és a múltkor is csak ezzel a módszerrel sikerült felébreszteni téged.
Azóta is beleborzongok, ha rágondolok, főleg mivel az előző alkalommal még csak nem is zuhanyzott előtte…
- Mellesleg üzeneted érkezett. Valami pap hívott. – Ayana végre lekászálódott az ágyamról, és felvette a mamuszát…Micsoda kirívó hálóing van rajta. Ellenáltam a kísértésnek, és nem kérdeztem rá a tegnap estére. Pedig biztos jobb story lenne, mint egy pap papolása /hát ez tök jól hangzott XD/
- És mit mondott?
- Hát nem sokat tudtam kihámozni a mondanivalójából, mivel egy lány a háttérben állandóan ordítozott hogy nehogy megint kitaláljon valami betegséget…De mintha valami olyasmit mondott volna hogy ma 11-kor…melyik utcában is…?
- MA 11-KOR??? MI A FENÉÉRT NEM ÉBRESZTETTÉL FEL ELŐBB?- gyorsan kipattantam az ágyból és az órára pillantottam. Naná hogy ¾ 11 volt…ráadásul nem is volt is pénzem taxira…
- Az az igazság hogy én is nemrég keltem…- Na vajon miért?
- Tudod mit? Adj pénz taxira és el van felejtve…- könyörgő tekintettel néztem rá. Tudtam hogy beadja a derekát, de nem akartam ennyire kihasználni…Meg azért reméltem hogy ezért a papolós papos valamiért valami kis pénzt kapok, és akkor majd megpróbálom törleszteni az adósságaimat. Igaz hogy nem túl ígéretes, de több mint a semmi. És még úgyis van 1 hónapom, de addig simán éhen lehet halni…
- Rendben van, de amúgy is adtam volna kölcsön- komolyan mondom, élvezte az akkori sanyarú sorsomat…a sors fintora
- Imádlak Aya-chan! – megöleltem, majd magamra kapkodtam a kikészített ruháimat. Előkotortam egy jegyzetfüzetet és egy aránylag jól fogó tollat, kirohantam. Kirohantam a lakásból, de szerencsére Ayana megállított hogy azért a taxi pénzt ne felejtsem el. /^^/
Majd hasra estem az úton, úgy rohantam a taxi után, hogy álljon meg. Hát ez remek néztem a pocsolyában megmártott cipőmre remélem mosható…Lihegve mondtam el a taxisnak az uticélt…Még jó hogy Aya felírta a címet miközben öltöztem. Viszonylag hamar odaértünk, ahhoz képest hogy nagy volt a dugó. Lehet hogy a taxi sofőröknek külön orruk van arra, hogy kiszagolják mennyi pénz van az embernél? Ügyesen kikerülte a forgalmat hogy minél hamarabb ideérjek. Kezdtem hinni az elméletemnek, mivel ahogy leparkoltunk, rögtön hátrafordult és a zsebemet kezdte el vizslatni ahol a kölcsön kapott zsé lapult. Lehet hogy maradok a buszoknál…Gyorsan kiszálltam a kocsiból, és odaadtam ami járt neki: egy rosszalló és egyben lenéző pillantást és persze a lét.
- Suichi Mayu? – hallottam meg a nevemet a hátam mögött. Egy rövid hajú nő volt az- Már nagyon vártuk önt. – kedves nőnek tűnt. Szolidan öltözködő anyuka lehetett. Ezt abból sikerült megállapítanom, ami a szatyrában lapult: a kétféle gabona pehelyről és egy…Kinder tojás ha jól láttam? Hogy én azt mennyire szerettem régen.
Ehhez hasonló gondolatok kergették egymást a fejemben, miközben követtem őt a hosszú lépcsőn. Úristen, hogy lehet ezt nap, mint nap megmászni?
- Áh végre megjött. Shun-úr már mióta itt boszant engem, hogy maga mindig késni szokott- Mi az hogy SHUN-ÚR? Mit keres ő itt? Shun drága ott ült egy nagy fa alatt és gonoszan vigyorgott rám. Egyszer úgyis megfojtom…meg én.
- Hát, a mai rohanó világban, mit vár? – hú, most majdnem azt mondtam neki hogy apó…Az apó nem tudott válaszolni, mivel egy diáklány jött ki a házból, majd egy viszlátot kiáltva eltűnt egy szentélyben… Érdeklődve figyeltem a nagy sárga hátizsákot, amit a hátán cipelt. Nem kéne neki isk…Ám nem tudtam még magamban sem befejezni a gondolatot, mivel a lány hangja újra félbeszakított:
- INUYASHA!!! FEKSZIK!!!- majd egy hatalmas puffanás követte az előző dühkitörést.
- Ez meg mi volt?
- Áh igazán semmi, csak a kislányom egy kissé idegbajos ha felzaklatják reggel és…
- Na álljon meg a menet. Nem kéne neki iskolában lennie?
Hát ezzel kifogtam rajtuk. Az anyukának és a papusnak is felkopott az álla.
Folytatása következik…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
