-Hová megyünk úrnőm? –kérdezte végül Ryunga.

-Egy baráthoz. –mondta Yilsrana.

Ryunga épp kérdezni akart még valamit, mikor Yilsrana megállt egy hatalmas fa előtt.

A fa törzsén kirajzolódott egy arc.

-Üdvözöllek Yilsrana Hime. –mondta a fa.

-Bokusenou sama. –köszönt Yilsrana.

-Minek köszönhetem látogatásod? –kérdezte Bokusenou.

Yilsrana kézbe vette a Tensaigát.

-Gondolom, már tudod, hogy Inu no Taishou halott. –mondta Yilsrana.

-Tudom. –mondta Bokusenou.

-Szeretném itt hagyni a Tenseigát Sesshoumarunak. –mondta Yilsrana.

-Itt hagyhatod. –mondta Bokusenou. –De miből gondolod, hogy Sesshoumaru eljön ide?

-El fog jönni. –mondta Yilsrana.

Yilsrana néhány perc múlva megfordult, és elsétált.

Bokusenou egyik ágán ott lógott a Tenseiga, alatta, pedig egy fatábla “Sesshoumarunak” felirattal.

Folyatás következik