A papnő és Inutaishou most egy porig égetett területet néztek.

-Ez már tényleg sok. –mondta Yilsrana.

-Igazad van. –mondta Inutaishou. –Ezt már tényleg nem hagyhatjuk annyiban.

Inutaishou és Yilsrana átváltoztak, és arra kezdtek futni, amerre Ryukosseit érezték.

Amikor megtalálták Yilsrana rögtön nekiugrott, de a sárkánykígyó elkapta az egyik lábát, és a sziklafalnak csapta.

Mire Yilsranának sikerült lábra állnia a két férfi már egymással harcolt. Mikor Ryukossei a földre küldte a nagy kutyaszellemet Yilsrana ismét nekitámadt, és megpróbálta ugyanazt, amit annakidején a sárkánykígyó anyjával, nevezetesen megpróbálta elharapni a torkát.

Ám Ryukossei már készült a lány támadására, és könnyedén kitért előle. Ráadásul még bele is tépett a lány oldalába.

Yilsrana a földre zuhant és morogni kezdett.

A harc hosszúra nyúlt.

Inutaishou és Yilsrana rengeteg sérülést szereztek, és Ryukossei erős ellenfélnek bizonyult.

Végül egyesített erővel sikerül az egyik sziklához szegezniük Ryukosseit. Yilsrana lefogta /ha lehet ez a kifejezést átváltozott szellemekre használni/, míg Inutaishou odaszegezte a sziklához.

Ryukossei mély álomba zuhant.

Inutaishou és Yilsrana visszaváltoztak.

Mindketten elég rosszul néztek ki. Ryukossei csúnyán elintézte őket, mielőtt sikerült megállítaniuk.

-Jól vagy? –kérdezte Inutaishou.

Yilsrana bólintott, miközben vérző karjára szorította másik kezét.

-Én igen. –mondta.

Folyatás következik