Hűvös, kora őszi este volt. Egy köpenybe burkolózott női alak sietett egy erdő mélyén. Karjában három aprócska csomagot tartott, amik épp abban a pillanatban sírtak fel.
- Ne sírj kislányom. - szólalt meg a nő, és megállt. - Ne sírjanak kisasszonykák.
Hirtelen hideg szél söpört végig a tájon.
A nő összerázkódott.
Még szorosabban ölelte magához a három gyermeket.
Ekkor megjelent egy fekete hajú, jéghideg tekintetű nő.
A semmiből tűnt elő, és fenyegető, hideg kacaj kíséretében a remegő nő felé indult.
- Baka ningen. - közölte a fekete hajú nő. - Azt hitted elmenekülhetsz a bátyám lányaival? Az Északi trón jogos örököseivel?
- Nem engedem, hogy megöld őket Sorana. - mondta a nő.
- Milyen aranyos! - nevetett gúnyosan Sorana. - A bátyám halandó kurvája az életét kockáztatja, hogy megmentse két gyerek életét, akiknek a férje két előző asszonya volt az anyja. Mond csak Kira, miért nem mented inkább a saját lányod? Azt a kis korcsot?
- A kisasszonykák ugyanúgy az uram lányai, mint ahogy az én lányom is. - mondta elszántan a nő. - Nem ölöd meg a kisasszonykákat!
- Baka. - mondta a fekete hajú nő, és energiaostorával a nő felé sújtott.
A nő összeesett az őt ért csapás következtében.
Szája szélén apró vércsík csörgedezett.
A halandó megpróbált felállni, de nem járt sikerrel.
A vértócsa pedig egyre nagyobb lett körülötte.
- Meghalsz. - közölte Sorana. - Aztán a három kölyök is meghal.
- Nem engedem. - nyögte halkan a nő.
- Megöllek. - mondta Sorana. - Ahogy a bátyám is megöltem. Ha a két kölyök is meghal, semmi sem állhat az Északi trón és közém. És meghal a lányod is.
Ebben a percben egy tisztító vessző csapódott egy fába, alig néhány centire Sorana arcától.
A szellemnő dühödten fordult arra, amerről a nyílvessző érkezett.
- Ki vagy? - kérdezte dühösen.
A fák között egy fiatal, fekete hajú nő állt. Piros hakamát és fehér haorit viselt, s kezében egy íjat tartott.
- Hagyd azt az asszonyt szellem. - mondta a miko, és újabb nyílvesszőt illesztett a húrra.
Sorana felemelte a jobb kezét, hogy a mikora támadjon, ám a következő percben egy nyílvessző fúródott a szellemnő vállába.
- Ezért még meglakolsz ningen. - közölte Sorana, aztán eltűnt.
A miko a földön térdelő nőhöz sietett.
- Hogy van? - kérdezte és letérdelt mellé.
- Rosszul… - mondta a nő. - Meg fogok halni. Kérlek… vigyázz a lányomra, és a… a féltestvéreire. Ők ketten az Északi trón jogos örökösei… és… és… a lányom is… az…
A miko átvette a három síró csomagot a nőtől, amit az megnyugtató mosollyal vett tudomásul.
- Kérem, árulja el a nevét. - kérdte a miko. - Szeretném elárulni majd nekik, ha kérdik.
- Shiro… - mondta a nő, aztán földre zuhant, és meghalt.
A miko felállt, és lepillantott a három gyermekre.
Egy hanyou és két youkai.
A legidősebb youkainak fekete haja, és szemei voltak. Homlokán egy fekete félhold alakú jel díszelgett, s arcán három pár fekete méregcsík volt látható. 3 éves lehetett. A fiatalabb youkainak fekete haja, és fekete szemei voltak. Arcán két pár fekete méregcsík volt látható, míg homlokán egy fekete félhold. Ő két évesnek nézett ki. A hanyou lánynak szintén fekete haja, és szemei voltak. Arcán egy pár fekete méregcsík volt látható, homlokán, pedig egy fekete félhold. Ő volt a legfiatalabb, a miko szerint csupán egy éves.
A két lány nagyon hasonlított egymásra.
~…*…~
- Tara, nem maradhatnak itt! - förmedt rá a fiatal mikora az édesanyja. - Ezek szellemek.
- De anyám… - kezdte Tara. - Nincs senkijük! Egy szellem vadászik rájuk!
- Akkor elmegyek. - közölte Tara és megfordult.
- Lányom! - kiáltott utána az anyja, de elkésett.
Tara elment a három lánnyal együtt.
~…*…~
Három év telt el azóta, hogy Tara elhagyta a faluját a három kislánnyal.
- Tara sama. - szólalt meg a hat éves Yoru, a legidősebb youkai lány.
- Igen Yoru? - nézett rá mosolyogva Tara.
- Szellemek jönnek Tara sama. - mondta Yoru.
Tara lehunyta a szemeit, és koncentrált.
Nem telt el fél perc, és megérezte néhány közelítő szellem auráját.
Az ötéves Yukinot és a hatéves Yorut maga mögé küldte, míg a négy éves Yumét karjaiba vette.
Néhány perc elteltével megállt néhány szellem Tara és a lányok előtt.
- Mi a neved onna? - kérdezte az egyik szellem.
- Tara vagyok. - mondta Tara. - Miko.
- És a gyermekek? - kérdezte egy másik szellem.
- Yoru, Yukino és Yume. - mondta Tara. - Észak jogos örökösei. Három éve vettem őket magamhoz, mikor Sorana megölte a nőt, aki velük volt.
- Velünk jöttök. - közölte az elsőként megszólaló szellem.
- Hova? - kérdezte Tara.
- A Nyugati palotába. - mondta a szellem. - InuTaishou nagyúr biztosan segít majd neked.
- InuTaishou? - kérdezte Tara.
- Ő, és a fiai, Sesshoumaru sama és Inuyasha már három éve harcolnak Sorana ellen. Biztosan szívesen segítenek majd neked. - mondta egy kékhajú szellem, miközben furcsa arckifejezéssel figyelte Tarat.
Tara a szellem szemébe nézett és elpirult.
Tara és a három lány a szellemek kíséretében elindult a Nyugati palota felé.
~…*…~
Sorana az Északi palota egyik elsötétített termében ült.
Három éve, miután megsebezte az a papnő, Sorana visszatért Északra, és erőszakkal elfoglalta a trónt.
Igazából nem volt nehéz dolga.
Észak törvényei kimondták, hogy csakis családtag örökölheti a trónt, és mivel a halott nagyúr három lánya még gyermek volt, Sorana maradt az egyetlen jelölt.
És ő el is foglalta a trónt.
És azokat, akiknek kifogása volt ellene, egyszerűen kivégeztette.
Azután elkezdett kutatni a lánygyermekek után.
De nem járt sikerrel…
Számtalan falut felégetett, de mégsem bukkant a papnő és a gyerekek nyomára.
Be kellett vallania, hogy a miko remekül taktikázik…
Elkerüli a falukat, és az erdőkben él a gyerekekkel.
- Ügyes vagy onna. - mondta halkan. - De nemsoká újra találkozunk, és te meghalsz a három kölyökkel együtt is.
Sorana hidegen nevetni kezdett.
S Észak lassan sötétségbe borult.
Nemcsak a fényt tüntette el Sorana gonosz ereje, hanem a boldogságot és a reményt is.
Csak akkor kelhet fel újra a nap Északon, ha a jogos örökösök visszatérnek.
Mert az ő sorsuk lesz felszabadítani az Északi tartományokat Sorana zsarnoksága alól.
Folytatás következik…
AJÁNLOM AZ OLDALT
