Aznap este Kagome és Katren beszélgetni kezdtek. Igazából ezt a beszélgetést Kagome kezdeményezte, mert remélte, hogy így megtudhat néhány dolgot a démonnőről.
-És hogy kerültél össze Sesshoumaruval? –kérdezte Kagome.
Katren vállat vont.
-Megmentettem Rint. –mondta. –És ő szerette volna, ha velük maradok.
-Értem. –mondta Kagome. –És már azelőtt is ismerted?
-Nem. –mondta Katren. –Bár eljegyeztek vele.
Kagome meglepődött.
-Sesshoumaru menyasszonya vagy? –kérdezte.
-Apáink akarták, hogy hozzámenjek, de én megszöktem. –mondta Katren. –Nem akartam, hogy mások döntsék el, mit tegyek.
-És most mi lesz? –kérdezte Kagome. –Hisz, te leszel Dél úrnője.
-Épp ettől félek. –mondta halkan Katren. –Úgy érzem, nem vagyok felkészülve rá.
-Biztos belejössz majd idővel. –vigasztalta Kagome.
-De ez nem csak rólam szól. –mondta Katren. –Egész Dél számít rám. Ha elbukom apám gyilkosa lesz a tartományúr.
-Nem fogsz elbukni. –mondta Kagome. –Mi is sokáig harcoltunk Naraku ellen, míg végül legyőztük. Erre jött ez az alak és ellopta a majdnem teljes ékkövet. Vissza kell szereznünk. És neked is meg kell bosszulnod az apádat.
Katren hallgatásba burkolózott.
Kagome elgondolkozva tanulmányozta a sárkánykígyó démon arcát.
-Aludj Kagome. –mondta hirtelen Katren. –Ahogy Sesshoumarut ismerem, hajnalban továbbindulunk.
Kagome bólintott.
-Igen, az lesz a legjobb. –mondta. –Te nem alszol?
-Démon vagyok. –mondta Katren. –Nincs szükségem annyi alvásra, mint a halandóknak.
Kagome elköszönt Katrentől, aztán elment aludni. Katren sóhajtott, és az égre szegezte tekintetét.
Folytatás következik
AJÁNLOM AZ OLDALT
