-Teljesen komolyan mondom fiam. –mondta Inutaishou.

-Beleszerettél egy halandó nőbe? –kérdezte Sesshoumaru.

-Neked ez probléma? –kérdezte Inutaishou.

-Persze! –mondta Sesshoumaru. –Egy halandó senkibe szerettél bele?

-Ezek szerint elfelejtetted ki vagyok? –kérdezte az eddig csendben figyelő Yilsrana.

-Mit akarsz? –mordult rá Sesshoumaru.

-Elfelejtetted, hogy az édesanyám halandó volt? –kérdezte Yilsrana.

-Nem. –mondta Sesshoumaru.

-Lassan kétszáz éve élek itt, és most kiderül, hogy számodra mindig is senki voltam? –kérdezte Yilsrana. –Mert félig én is halandó vagyok.

-Baka onna! –vetette oda neki Sesshoumaru, aztán kiviharzott a teremből.

-Nem gondoltam, hogy így reagál. –jegyezte meg Inutaishou. –De neked nem kellett volna a pártomra állnod. Mostantól valószínűleg mindkettőnket ellenségnek tekinti majd.

-Képes lenne megölni a saját apját? –kérdezte Yilsrana.

-Erre te is tudod a választ. –mondta Inutaishou.

Inutaishou megfordult, és kifelé indult.

-Hova mész Inu? –kérdezte Yilsrana.

-Ryukossei megint betört nyugatra. –mondta Inutaishou. –Ismered. Annak a Ryukosseinek a gyereke, akit te öltél meg kétszáz éve.

-Igen. hallottam már róla. –mondta Yilsrana. –Állítólag erősebb még az anyjánál is. Veled megyek.

-Nem akarlak bajba sodorni. –mondta Inutaishou.

-Úgysincs más dolgom. –mondta Yilsrana. –És nem szeretném azt magyarázni Izayoinak, hogy miért öletted meg magad egy sárkánykígyóval.

Inutaishou megcsóválta a fejét.

-Rendben, gyere. –mondta.

-Ketten úgyis többre megyünk, mint egyedül. –jegyezte meg Yilsrana.

Folyatás következik