-De nagy a szád korcs. –mondta Naraku.

Yilsrana megunta a szóváltást, és kilőtt egy nyílvesszőt Naraku felé. Az eltűnt a tisztító vessző útjából.

-Mindig csak ezek a nyílvesszők. –jegyezte meg Naraku, mikor újból láthatóvá vált.

Yilsrana elmosolyodott, és eltette íját.

-Mást akarsz? –kérdezte, miközben előhúzta egyik kardját.

A kard szinte azonnal lángolni kezdett, amint Yilsrana kihúzta a hüvelyéből.

Mikor Yilsrana Naraku felé csapott a karddal, egy tűzvihar indult a szellem felé.

-Nem valók azok a kardok egy hozzád hasonló korcs kezébe. –jegyezte meg Naraku.

-Ne hívd korcsnak. –szólalt meg fenyegetően Sesshoumaru.

-Miért ne, amikor az? –kérdezte Naraku.

Sesshoumaru kezében megjelent az energiaostora.

Naraku a levegőbe emelkedett.

-Az ékkőért még visszatérek. –szólalt meg Naraku, aztán eltűnt.

-A gyáva. –mondta Yilsrana, és visszacsúsztatta a kardot a hüvelyébe.

-Ki volt ez? –kérdezte Lea.

-Egy senki. –mondta Yilsrana. –Egy nagy-nagy senki.

-Nem kéne ilyen könnyedén venned. –jegyezte meg Sesshoumaru.

-Én nem veszem könnyedén. –vont vállat Yilsrana. –Csupán nem zavartatom magam egy ilyen kis senki miatt.

Sesshoumaru megcsóválta a fejét.

-Javíthatatlan vagy.

Yilsrana rámosolygott Sesshoumarura.

-Miért? –kérdezte. –Talán azt hitted, hogy igen?

Sesshoumaru megrázta a fejét, míg Yilsranából kirobbant a nevetés.

Folytatás következik