Egy erdő mélyén egy magányos alak sétált. Rövid, barna haját fújta az esti szellő. Fehér ruhát viselt.
Gyönyörű volt, ám szép arcán valami néma szomorúsággal ült.
A nő megállt, és az erdei ösvény vége felé nézett. Ott egy inuyoukai állt, aki épp a nőt méregette.
-Mi a neved onna? –kérdezte hidegen a férfi.
-Sakura. –felelte a nő.
-Velem jössz. –közölte a férfi.
Sakura a férfi szemébe nézett.
-És ha nem? –kérdezte.
-Akkor kénytelen leszek erőszakot alkalmazni. –mondta a férfi.
-Nem félek. –suttogta Sakura. –Én már nem félek semmitől és senkitől.
-Úgy gondolod? –kérdezte a férfi.
Sakura vállat vont.
-Nem megyek veled. –mondta. –Nincs rá semmi okom.
-Baka onna.
-Nem. –mondta Sakura. –Én sosem szoktam engedelmeskedni.
-Hát most majd megtanulsz. –mondta az inuyoukai.
A férfi villámgyorsan Sakura előtt termett, és leütötte a nőt.
Sakura ájultan hanyatlott a kutyaszellem karjaiba.
Sesshoumaru, merthogy ő volt a kutyaszellem, megfordult, és elindult karjaiban az ájult nővel.
Rin az elmúlt időben egyre többször került bajba, míg Sesshoumaru távolt volt, és a kutyaszellemnek ezért kellett valaki, aki megvédi Rint.
Sakura pont megfelelő volt a célra.
Amit Sesshoumaru nem sejtett, az volt, hogy Sakuraval való találkozása mindkettejük életét megváltoztatja majd.
Méghozzá olyan mértékben, amire Sesshoumaru sosem gondolt.
Vagyis inkább… nem akart gondolni.
Folytatás következik…
AJÁNLOM AZ OLDALT
