Sesshoumaru mindenre számított, mikor követni kezdte Naraku nyomát, csak arra nem, hogy Yume ugyanezt a nyomot követi.
Mindketten meglepődtek, mikor ismét összefutottak.
-Miért követed Narakut? –kérdezte Sesshoumaru.
-Akar valamit tőlem. –mondta Yume. –Természetesen nemet mondtam, de azért érdekel, mit akar tőlem. De sajnos kereket oldott, mielőtt kiszedhettem volna belőle.
-Ezért úgy gondoltad megkeresed. –mondta Sesshoumaru.
-És te miért követed? –kérdezte Yume.
-Meg akarom ölni. –mondta Sesshoumaru. –Eddig többször megpróbált magába olvasztani.
-Értem. –bólintott Yume.
-Sesshoumaru sama. –szólalt meg a halandó kislány, aki eddig csendben ült a kétfejű sárkányló hátán. –Ha mindketten Narakut üldözitek, miért nem megyünk együtt?
Yume elmosolyodott, és a kislányra nézett.
-Yume vagyok. –mutatkozott be.
-Én Rin. –mondta a kislány. –Akkor velünk jössz Yume sama?
-Nem hiszem, hogy Sesshoumaru… -kezdte Yume.
-Ha akarsz, velünk jöhetsz. –mondta Sesshoumaru. –Úgyis egy felé tartunk.
-Akkor jó. –mondta Yume. –Veletek tartok.
-És majd mesélsz nekem? –kérdezte Rin.
-Persze. –mosolygott Yume. –Majd igen.
-De jó. -mondta Rin. -És majd azt is elmondod, honnan ismered Sesshoumaru samát?
Yume bólintott.
Ezután csendben folytatták az utat.
A csendet csak Yaken morgása törte meg néha.
Folytatás következik…
AJÁNLOM AZ OLDALT
