Sesshoumaru megint eltűnt valahová, és természetesen nem osztotta meg társaival, hogy hová.
Himeno hirtelen felkapta a fejét, és arca elkomorodott.
-Yaken, vidd innen Rint. –mondta, miközben felállt.
-Miért? –értetlenkedett Yaken.
A következő pillanatban megremegett a föld, és egy óriási, meghatározhatatlan fajtájú szellem jelent meg a kis csapat előtt.
-Yaken, vidd innen Rint. –ismételte meg Himeno.
Yaken ezúttal nem értetlenkedett. Fél perc elteltével már egy távolabbi bokorban kuporogtak Rinnel.
Himeno felmérte az esélyeit, aztán úgy döntött, legjobb, ha átváltozik.
Az ellenfeléből sugárzó gonosz aura elővigyázatossá tette. Azt sugallta, hogy a szellem nem csak nagy, hanem erős is.
Nem sokkal később Himeno helyén már egy nagyjából kilenc méter magas, koromfekete párduc állt, aki fenyegetően méregette ellenfelét.
A párduc nyála a földre csöpögött, és azon nyomban szétmarta ott, ahol hozzáért.
Mérges gőz szállt a levegőbe, ami akkor keletkezett, mikor a párduc savas nyála szétmart valamit.
Yaken messzebb rángatta Rint.
A párduc nem akarta húzni a dolgot.
Nekiugrott ellenfelének, és megpróbálta elkapni annak torkát.
Első próbálkozása még nem élt célt.
Ebben a percben Sesshoumaru állt meg Rin és Yaken mellett.
Érdeklődve figyelte a harcot, és nem látszott rajta, hogy segíteni akarna Himenonak.
Mikor Himeno végül legyőzte az ellenfelét, visszaváltozott, aztán szemrehányó pillantásokat vetett Sesshoumarura.
-Tetszett a műsor? –kérdezte Himeno, és közben dühösen méregette az inuyoukait. –Felőled akár meg is ölhetett volna, igaz?
-Ne feledd, hogy mi már harcoltunk egymással. –közölte Sesshoumaru. –Tudom milyen erős vagy. Tudtam, hogy egy ilyen szellem nem ölhet meg, különben közbeléptem volna. –Sesshoumaru megfordult, aztán kis hallgatás után hozzátette. –De csakis Rin miatt.
Himeno még sokáig döbbenten meredt a kutyaszellemre.
Folytatás következik…
AJÁNLOM AZ OLDALT
