Katren már több mint három hete utazott Sesshoumaruékkal. Ezalatt egészen megkedvelte Rint, és valahol mélyen Sesshoumarut is.
Épp egy virágos réten haladtak keresztül, mikor megállt előttük egy szellem.
-Katren sama. Végre megtaláltam. –mondta a szellem.
-Ki ez? –nézett Sesshoumaru Katrenre.
-Apám egyik embere. –mondta Katren. –Mi történt Rodan?
-Úrnőm. –mondta a Rodan. –Az apja… meghalt…
-Mi? –kérdezte Katren, és érezte, hogy elhagyja az ereje.
Sesshoumaru az utolsó percben kapta el a sárkánykígyó démonnőt, mielőtt az a földre zuhant volna.
-Mi történt? –kérdezte Sesshoumaru a követtől.
-Te nem tudod kicsoda Katren Hime? –kérdezte Rodan.
-Hime? –kérdezte Sesshoumaru.
-A Déli tartományok egyetlen örököse. –mondta Rodan. –Most, hogy az apját megölték Katren Himének át kell vennie a helyét. Ha nem teszi meg, az apja gyilkosa kaparintja kezébe a Déli tartományokat.
Sesshoumaru egy percig gondolkozott, aztán a követre nézett.
-Vidd el a hírt Délre, hogy Katren Hime hazatér. –mondta végül. –És én is elkísérem.
A követ fejet hajtott.
-Ugye ön Sesshoumaru sama? –kérdezte Rodan. –A Nyugati tartományok ura?
Sesshoumaru bólintott.
A követ még egyszer meghajolt, aztán villámgyorsan távozott.
Sesshoumaru lenézett az ájult nőre, akit még mindig a kezében tartott, aztán felsóhajtott.
-Mi baja Katrennek? –kérdezte aggódva Rin, aki nem sokat értett meg az iméntit társalgásból.
-Csak elájult. –mondta Sesshoumaru.
-Vajon miért nem árulta el, hogy ő Dél hercegnője? –tűnődött Yaken, de mikor Sesshoumaru ránézett rögtön befogta a száját.
Folytatás következik
AJÁNLOM AZ OLDALT
