Egy zöld ruhás, zöld hajú nő sétált egy réten. Hirtelen sikítás ütötte meg a fölét.
Megfordult, és a hang irányába kezdett rohanni.
Mikor odaért, észrevett egy halandó kislányt, aki egy medveszellem elől hátrált.
A nő a levegőbe ugrott, suhintott egyet a kezével, és a következő percben a medve négy darabban esett a földre.
-Jól vagy? –kérdezte a nő.
-Igen. –bólintott a kislány. –Köszönöm szépen.
Ekkor megjelent egy szellem.
-Rin jól vagy? –kérdezte.
-Igen Sesshoumaru sama. –bólintott a kislány. –Ez a néni megmentett.
-Mi a neved onna? –kérdezte Sesshoumaru.
-Ha annyira érdekel, a nevem Katren. –mondta a nő. –Sárkánykígyó démon vagyok.
-Azt érezni a szagodon is. –vetette oda Sesshoumaru.
-Te, pedig kutyaszellem vagy. –állapította meg Katren.
-Jól látod. –mondta Sesshoumaru. –Rin, indulunk.
-Sesshoumaru sama, nem jöhet Katren is velünk? –kérdezte Rin.
-Nem bánom. –mondta Sesshoumaru. –Legalább lesz, aki vigyáz Rinre, amíg dolgom van.
-Nem gondolod, hogy ebbe nekem is van beleszólásom? –kérdezte élesen Katren.
Egy pillanattal később a Tokijin Katren torkának szegeződött.
-Nincs. –közölte Sesshoumaru. –Értetted?
-Igen. –vetette oda Katren.
-Akkor indulunk. –fordult meg Sesshoumaru.
Rin odarohant Katrenhez.
-Olyan jó, hogy mostantól együtt fogunk utazni Katren sama. –mondta.
Katren ránézett a kislányra, aztán Sesshoumarura, végül, pedig elmosolyodott.
-Talán nem is lesz olyan rossz. –mondta végül, halkan.
Folytatás következik
AJÁNLOM AZ OLDALT
