-Szia. –köszönt mosolyogva.

-Szia Nishi. –köszönt Yilsrana és megsimogatta húga fejét. –Hogy vagy?

-Jól. És te? –kérdezte Nishi.

-Én is jól. –mosolygott Yilsrana. –Mit szeretnél?

-Csak unatkoztam. –mondta Nishi. –Mit olvasol?

-Csak egy varázskönyvet. –felelt Yilsrana.

-Majd megtanítasz varázsolni? –kérdezte izgatottan Nishi. –Ugye meg? Ugye meg?

-Persze hogy meg. –bólintott Yilsrana.

-Jujj de jó! –kezdett ugrálni Yilsrana ágyán Nishi. –Jujj de jó!!!

Yilsrana elmosolyodott, és intett az egyik kezével. A következő percben mindenféle virágok kezdtek hullani a szobában. Nishi kacagva ugrott le nővére ágyáról, és kezdte kapkodni a virágokat.

Az ajtón ismét kinyílt. Most Yilsrana egyik bátyja, Natsu lépett be rajta. Rögtön elmosolyodott, mikor észrevette a virágokat kergető kishúgát.

-Látom elszórakoztattad Nishit. –mondta mosolyogva Natsu.

-Szeretnél valamit Natsu? –nézett bátyjára Yilsrana.

-Csak unatkoztam, és gondoltam benézek hozzád. –mondta Natsu, és leült húga ágyára. –Hogy s mint Yilsrana?

-Hogy értve? –kérdezte Yilsrana.

-Látom elég ügyesen megy már a varázslás. –jegyezte meg Natsu. –Zoenna sama nem hiába tanít annyit.

-Igen. –értett egyet Yilsrana. –Anya rengeteget foglalkozik velünk.

-És komolyan is veszitek. –mondta Natsu.

-Meg is kapnánk a magunkét apától, ha nem vennénk komolyan! –nevetett fel Yilsrana. –És veled mi van mostanában?

-Semmi. –felelt Natsu. –És mi van veled, meg Sesshoumaruval?

-Beszéltél erről Silannával? –kérdezte rosszat sejtve Yilsrana.

Natsu megrázta a fejét.

-Nem. Csak úgy kérdezem. –mondta Natsu. –Nos?

-Semmi különös. –mondta Yilsrana.

-Biztos? –kérdezte mosolyogva Natsu.

-Biztos! –vágta rá talán kissé túl hevesen Yilsrana.

-Te tudod. –vont vállat Natsu. –És virágesőn kívül mit tudsz még?

Yilsrana lehunyta a szemeit, és koncentrált.

Hirtelen elkezdett esni a hó a szabadban.

-Szép. –mondta Natsu. –De inkább állítsd le, mert kicsit fura lenne a térdig érő hó nyár közepén.

-Persze. –mondta Yilsrana, és a havazás a következő percben elállt.

-Én lassan megyek kis boszorkány. –mondta Natsu és felállt. –Ha bármiről akarsz beszélgetni, én itt vagyok.

-Persze Natsu. –mondta Yilsrana. –Viszlát.

Natsu kilépett húga szobájából, és Yilsrana ismét játszó húgát kezdte figyelni.

Kicsit később Yilsrana visszatért könyve olvasásához, de gondolatai más körül keringtek.

Folytatás következik