-Egyáltalán miért akarta ellopni a lelkét? –kérdezte Sesshoumaru.

-Egyszerű. –felelt Zoenna. –Ha ellopod valaki lelkét, a lélek nélküli test annak engedelmeskedik, akinél a lélek van.

-Akkor már értem. –bólintott Sesshoumaru. –De miért nem járt sikerrel?

-Te ugye már láttad halandóként a lányom? –nézett Zoenna Sesshoumarura.

A kutyaszellem bólintott.

Zoenna elővett egy festményt, és megmutatta a jelenlévőknek.

-Ő volt, Midoriko. –mondta Zoenna. –A papnő, kinek testében létrejött a szent ékkő.

-Pontosan úgy néz ki, mint Yilsrana, ha ember. –mondta döbbenten Sesshoumaru.

-Ez azért van, mert a lányom, Yilsrana, Midoriko reinkarnációja, bár ezt még ő sem tudja. –mondta Zoenna.

-Akkor te honnan… -kezdte Sesshoumaru, de Yilsrayen félbeszakította.

-Nem sokkal Yilsrana születése előtt megjövendölték, hogy Midoriko vissza fog térni, és bevégzi, amit annak idején nem tudott. A prófécia szövegét nem mondom el, mert nem is lényeges, de a szöveg pontos leírást adott a lányról, kiben a miko újjászületik majd.

-Szóval biztosan Yilsrana az? –kérdezte az eddig csöndben figyelő Inutaishou.

-Teljesen. –bólintott Zoenna.

-Akkor ezért kötött ki nála a szent ékkő. –mondta Sesshoumaru.

-Valószínűleg. –értett egyet Yilsrayen. –A lényeg, hogy ezt a lányom egyelőre még nem tudhatja meg.

-Miért nem? –kérdezte Inutaishou.

-Nem jött el az ideje. –felelte Zoenna.

-Szóval az a kislány, Kanna, ezért nem tudta elvenni a lelkét? –kérdezte Sesshoumaru.

-A lányom lelke tiszta és hatalmas. Nem tudják elvenni a lelkét. –mondta Zoenna.

-Egyáltalán tud valaki valamit erről a Narakuról? –kérdezte Sesshoumaru. –Már persze azon kívül, hogy betegesen meg akarja szerezni az ékkövet?

-Egy tisztavérű szellem. –vont vállat Zoenna. –Nem sokat tudni róla.

-Azon kívül, hogy meg akarja ölni a lányomat. –mondta Yilsrayen.

-Azon kívül. –bólintott Zoenna.

-Nekem már kezd elegem lenni belőle. –mondta Sesshoumaru.

-Kinek nem. –mondta Inutaishou. –De ezt a Narakut minél hamarabb ki kell vonni a forgalomból.

-Remélem, hogy Yilsrana nem kezd megint magánakcióba. –mondta egy lemondó sóhaj kíséretében Yilsrayen.

-Ugyan már. –mondta Sesshoumaru. –Ennyire Yilsrana sem ostoba.

-Még nem ismered elég jól. –mondta Zoenna. –Yilsrana mindenre képes, ha felbosszantják.

-De akkor is… -kezdte Sesshoumaru.

-Ha akar, úgyis egyedül megy Naraku után. –mondta Yilsrayen. –Pont ezt a viselkedését próbáltam kinevelni belőle, de úgy látszik hiába.

-Folytassuk holnap ezt a beszélgetést. –mondta Zoenna. –Ti szellemek vagytok, de a jelenlévő halandó, azaz én, már nagyon álmos.

Folytatás következik