21. Rész

Mai szeme ismét szürkére változott, körülötte a levegő forogni kezdett, Sesshoumarut és az “ocsmány dögöket” hátrébb kényszerítve. Mai megjelent ugyanaz a kimono, mint amikor felébredt azon a bizonyos tisztáson. Fejét méltóságteljesen felemelte. Tekintetével szinte átszúrta a két előtte álló alakot, akik megrémülve próbáltak megfutamodni. Azonban egy erőtér megakadályozta őket ebben.

- Átkozottak legyetek, ti, kik A lélek nyugalmát megzavarják és hordozója életére törnek. – Mai hangja sokkal mélyebb volt, mégis tiszta, mint a hó, melyen még senki sem járt. Tekintete vesébe látó volt. Puha léptei nem hallatszottak a szőnyeggel borított padlón, miközben egyre közelebb ért A lélek nyugalmát megzavarókhoz.

/csillag /

Kagome kettesével szedte a lépcsőfokokat, mert nem volt türelme megvárni a liftet, miután kikérdezte a portást. Rossz előérzetét a lakosztályból kitörő fény csak fokozta. Miután nagy nehezen bejutott /ne kérdezzétek hogyan / a látványtól még a lélegzete is elállt. Íját és nyilakkal teli tegeze leesett a földre. Nem bírt mozogni. Majd egy hang szólalt meg a fejében:

Sesshoumaru nyugodtnak látszott, fejében mégis cikáztak a gondolatok. “A lélek...Még sosem hallottam róla...”

Mai lassan, de biztosan közeledett áldozatai felé, majd megállt előttük. Szánakozva nézett le rájuk, ahogy összehúzták magukat és remegtek félelmükben. Remélték hogy nem haragítják fel A lelket, és teljesíti a kívánságukat, de sajnos későn jöttek rá, hogy másképp kellett volna megközelíteni a dolgot, és a hordozó szívét meglágyítani.

- Szánom az olyan lényeket, akik nem őszinte megbánásból kérnek kegyelmet a tekintetükkel.

Kezeit, a két lény homlokára rakta, azoknak pedig a halál kellemesebb módja jutott. Fájdalom nélkül hagyták el e világot.

Mai megfordult, majd szürke, átható szemeit Sesshoumarura szegezte. A szellem, először meglepődött, de miután a lány szemébe nézett, megnyugodott. Mintha a pillantásnak ez lett volna a szándéka. Hosszú csend után a hordozó összeesett.