4. fejezet
Sora és Inuyasha hamar rátalált egy kényelmes barlangra, amely mellett bővizű patak folyt. Inuyasha levette a felsőjét, majd leterítette és ráült, közben pedig Sora elment a patakhoz, és bevizezett egy darab ruhát, hogy kitisztíthassa vele a fiú sebeit. Aztán visszament a barlangba.
- Nem fogod tudni bekötözni a sebeim - mondta Inuyasha Sorára nézve. - Nincs mivel.
- Nem baj. Ha eláll a vérzés nem lesz gond - válaszolta a lány.
Sora óvatosan kitisztította a fiú sebeit, aki ezt szó nélkül tűrte. Aztán a lány leült Inuyasha mellé, és elkezdte babrálni a cipőfűzőjét. Aztán a fiú zavartan köhécselt néhányat, majd akadozva megszólalt:
- Ööö… Sora… Azthiszem… Mondanom kell neked valamit!
- Mit, Inuyasha? - nézett rá a lány.
- Hát, szóval… én azt hiszem, hogy… szeretlek téged - mihelyst ezt Inuyasha kimondta, rögtön lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát.
- Inuyasha, ez komoly? - kérdezte döbbenten Sora.
- Igen. Az - válaszolta a fiú továbbra is lehajtott fejjel.
- És miért éppen most mondtad el ezt nekem?
- Azért, mert ma rájöttem, hogy bármikor meghalhatunk, és azt akartam, hogy ezt tudd előtte.
- Ó, Inuyasha!
Sora odasétált a fiú elé, aki erre a szemébe nézett. Inuyasha lassan közelített Sora szájához, majd puhán, és hosszan megcsókolták egymást. Aztán a fiú szorosan magához ölelte a lányt, aki a mellkasára dőlt.
- Én is szeretlek téged, Inuyasha - mondta Sora.
Inuyasha végigsimította Sora selymes haját, miközben a lány Inuyasha csupasz mellkasát simogatta. Jól esett nekik a másik közelsége. Újra és újra megcsókolták egymást, és közben a fiú óvatosan elkezdte vetkőztetni párját. Sora nem tiltakozott, hanem inkább még vadabbul csókolta őt, miközben kezei már Inuyasha övét bontogatták. Miután lekerült róluk minden ruhadarab, a fiú gyengéden végigfektette a lányt a ledobált ruhák halmán, majd fölé hajolt és miközben mélyen a szemébe nézett, kezeivel felfedezte annak minden porcikáját. Közben Sora megbabonázva simogatta Inuyasha arcát. Aztán a fiú lehajtotta a fejét, és a lány nyakát kezdte el csókolgatni, szívogatni. Mindkettejükben vadul lüktetett a vér, egészen megfeledkeztem a körülöttük lévő világról, csak egymással foglalkoztak. Sora számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy párja már egyre nehezebben tudja féken tartani vágyait, ezért hát teljesen átadta magát neki. Közben Inuyasha egyre lejjebb haladt. Végigcsókolta Sora testét, szájával mindenfelé nedves nyomot hagyva. Mindketten egyre és egyre többet akartak. Szorosan ölelték egymást, hogy már szinte fájt, és nem engedték volna el a másikat a világ összes kincséért sem. Testük összefonódott, majd teljesen eggyé lettek. Olyan érzés lett úrrá rajtuk, mely ha elszabadul, eget-földet összedöntött volna. Így maradtak még egy ideig, aztán különváltak, de továbbra is szorosan ölelték egymást. Betakaróztak az egyik nagyobb ruhadarabbal, majd lassan-lassan elnyomta őket az álom.
Sora és Inuyasha a felkelő nap első sugaraira ébredt fel egymás karjaiban. Kimondhatatlanul boldogok voltak.
- Jó reggelt, kedvesem - szólt Inuyasha, és csókot nyomott társa homlokára.
- Jó reggelt neked is - mosolygott rá Sora.
- Azt hiszem, fel kellene kelnünk - mondta a fiú kicsit elszontyolodva. - Vissza kéne mennünk a faluba megnézni, hogy mi történt, amíg nem voltunk ott.
- Jó. De előbb Kaede anyó falujába menjünk, és szedjünk össze magunknak néhány cuccot, jó? - szólt a lány.
- Persze. Ahogy akarod.
Mindketten felkeltek és magukra vették a ruháikat, aztán pedig elindultak. Kaede anyó már várt rájuk.
- Aggódtam értetek. Néhány ember eljött és elmondta, hogy mi történt, de azt nem tudták, hogy ti hova tűntetek a csata után - mondta az anyó.
- Egy barlangban töltöttük az éjszakát, nem messze innen - válaszolt rá Sora.
- Nektek vagy nekem nem messze? - kérdezte a papnő.
- Nekünk - vetette oda Inuyasha.
- Nos értem - szólt az anyó. - Mivel úgy látom, hogy nem esett nagy bajotok, sőt, a körülményekhez képest túlságosan is jól érzitek magatokat, most itt is hagylak titeket.
És elvonult a kunyhójába, Inuyasha és Sora pedig leült megbeszélni a tegnap este történteket.