8.rész

“Nem értem ezt az egészet. Sesshoumaru és egy kislány? Mondjuk…sok mindent nem értek mostanában…Megvakultam, aurákat látok, az az őrült albínó átrángat a kúton, farkasok üldöznek majd megment egy kegyetlen kutyaszellem. Jobb ha nem töröm annyit a fejem, még a végén szenilis is leszek és akkor már a Kavinton sem segíthe”

-Vigyázz Rinre- szólt rá a kutyaszellem. Nem válaszolt, csupán bólintott, hogy értette. Sosem szólította a nevén, és ezt eléggéfurcsállotta. “Már legalább egy hete utazok velük, csak azt nem tom miért…mondjuk ennek a kislánynak nem nagyon lehet ellenállni…szinte látom a mosolyát, ahogy virágot szed a nagyúrnak…szinte látom…szinte…”

-Kati! Kati! Hallasz engem?- zökkentette ki a lányt egy édes hang…

-hm? Persze Rin…hallgatlak- tért észhez.

-Nem jössz virágot szedni?

Amikor Sesshoumaru elmegy, a kislány vagy elárasztja szegény Katit a kérdéseivel, vagy Virágot szed. De előfordul hogy Yakent nyaggatja. “Az a kis…….valami….istenem, az a visító hang…szörnyű. Nem csodálkozom hogy annyiszor kupán vágja a nagyúr…”

-Tessék ezt neked csináltam.- adott valamit a kezébe Rin.

-Mi ez?- kérdezte kíváncsian. “Na vajon mi?”

-Virágkoszorú. Hajolj le és felrakom a fejedre….Így ni. Akárcsak egy hercegnő!- örvendezett a kislány miután “kidíszítette” Katit.- Tényleg, honnan szerezted ezt a szép kimonót?

-Kimonót?-“Miről beszél? Nem a pizsamám van még mindig rajtam?

-Nagyon szép. Hol szerezted? Tényleg hercegnő vagy?– “Persze, nyilván…”

-Hát….ööhm…kaptam- mondott gyorsan valamit.

-És kitől?- “Ez a lány sose fogy ki a kérdésekből…”

-Egy…barátomtól.

-Rin! Indulunk! –“A szívbajt tudja rám hozni néha, de komolyan!”

-Igenis, Sesshoumaru nagyúr! Gyere menjünk.

Megfogták egy más kezét, és Rin vezetésével követték a kutyaszellemet. “Nem lehet kiigazodni ezen a…szellemen, vagy démonon vagy min…Ideje van mint a tenger, de ő mégis egy kislánnyal és egy gnómmal vagy mivel vándorol. Na meg persze velem, de ez most mellékes.” Nem történt semmi különös ezen a napon. Ez az este is úgy telt mint a többi. “Yaken tűzet gyújt valami hosszúkás bot szerűséggel. Rin megvacsorázik a szedett gyümölcsökből (velem egyetemben), Sesshoumaru meg csak ül egy fa tövében és az eget fürkészi. Vagyis Sesshoumaru-nagyúr. Muszáj lesz megszoknom ha a nyakamon akarom tudni a fejem…Rin mindjárt idebújik hozzám és egy érdekes történetem közben elalszik. Tündéri ez a kislány a gyermeki ártatlanságával. Tisztára úgy érzem magam mintha egy anyuka lennék. “

-Nem kérsz gyümölcsöt?- futott oda hozzá az emlegetett kislány.

-Köszönöm. Mondd csak…szerinted furcsa nevem van?

-Miért kérdezed?

-Mert szeretnélek megkérni téged, hogy találj ki nekem egy új nevet…ami jobban hangzik itt, japánban.