|
10. rész
Régi jó ismerősök
10. Rész: A hármas erő
Drakon:- Na, úrnő? Milyen látni, hogy a szerelmed a porban fekszik?
Miya:- Te szörnyeteg!
Inuyasháék a pajzs mögül csak csodálkozva nézték az eseményeket.
Kagome:- Valóban szerethették Miya-samát, mivel a lelküket adták érte. Sosem láttam még ilyennek Sesshomarut…
Inuyasha:- Én sem. Most hirtelen olyan érzésem támadt, mintha nem is ismerném. El sem hiszem, hogy meghalt… Szegény pára… -Szomorú arcot vágott.
Miroku:- Sesshomaru tud varázsolni?
Kaleo:- Biztos az úrnőtől tanulta… Szegény bolond… Most halott, a haverjával együtt. Kár, hogy nem sikerült megölni ezt a hataloméhes szörnyeteget!
Shippo:- Nem értem, hogy képesek ölni a hatalomért… Borzalmas…
Kagome:- Egyetértek…
A csapat hirtelen felnézett, mert Drakon éktelen nevetésbe fogott, és a holttestekért nyúlt.
- Azt hittétek, hogy ez elpusztít engem? Ostobák! Ezért örökké szolgálni fogtok engem, a pokol fenekén! HAHAHA!
Miya morogni kezdett, de, mint mindig, amikor erőt gyűjtött, a gyökerek megáramozták őt. De ettől csak még dühösebb lett. Az áramütés egyre erősebb lett, de Miya ereje is nőtt. Egyszercsak fellángolt a teste, és a gyökerek elporladtak.
Drakon:- Mi a…
Sango:- Kiszabadult! Talán még van esély… Mire készül?
Jun:- Szerintem varázsolni fog! Egész biztos!
Inuyasha:- De elvették az erejét…
Kalaido:- Lehet, hogy begyógyult a sebe…
Inuyasha:- Milyen sebe?
Kalaido:- 100 évvel ezelőtt, a háborúban Sesshomaru ugye szépen itthagyta… Ez sebet ejtett a szívén, de úgy igazán. A mágusoknál ez végzetes…
Kagome:- Miért?
Kaleo:- Mert a mágus gyengepontja a szíve. Ha az bárhogyan sérül, akkor az illető elsorvad… Belülről!
Inuyasha:- Kellemes… De most, hogy megölték Sesshomarut…
Kaleo:- Ki tudja? Talán még megmenthető…
Eközben Miya körberöpködte párszor a szörnyet, míg az elszédült. Aztán valóban használ egy varázsigét:
- Alvilág mélye, pokol feneke!/ Itt egy szökevény! Láncra vele!
A földből izzó, tüzes láncok törtek elő, és körbefogták a mutáns szellemet. Mikor az moccant, egy tűznyaláb vette körül, úgyhogy inkább nem mocorgott annyit…
Drakon:- Te boszorkány! Úgy tudtam, blokkolják az erőd…
Miya:- Mágus, kérlek, mágus! Lehet, hogy túl nagy az erőm ahhoz, hogy leblokkolják! Ez majd lefoglal egy darabig!
Drakon mocorgott, rángatózott, a mágusnő pedig varázsolt:
- Borulj el, ég!/ Oszoljatok, felhők!/ Titeket hívlak,/ Hármas erők!/ Törjetek fel!
Miya ökölbe szorította a kezét, és izzani kezdett. Majd egy villanásra az egy mágusból három lett: egy pirosba öltözött tűzmágus, egy feketébe öltözött fekete mágus, és egy fehérkimonós fehér mágus. Ezek hárman képviselték a Miyában lakozó erőket.
Shippo:- Nézzétek! Már hárman vannak!
Jun:- Jaj, ne! Összeesik!
A tűzmágus a földre rogyott. Két ’nővére’ felsegítette volna, de ő ellenkezett:
- Menjetek! Vigyétek a Kahnt és Sesshomarut biztonságos helyre!
Fehér mágus:- Ahogy akarod… -Elindultak, felkapták a két férfit, és a pajzs rejtekébe repültek.
A halott katonák hirtelen felpattantak, és a pajzsot ostromolták.
Sango:- Mi történik?
Kaleo:- Gyengül a pajzs, Kagome! Most mit tegyünk?
Kagome:- Jaj, ne! Elfogytak a nyílvesszőim!
Kaleo:- Nekem nincs több védőátkom! Most mit csináljunk?
Egyszerre előlépett a két mágus, megfogták egymás kezét, majd egy igét mormoltak:
- Segítséget kérünk a Jin-Jang erőitől!/ Alkoss egy pajzsot, mely kitellik erőinkből! Rajta!
A foszladozó védelem helyett egy új, erősebb pajzs jelent meg, amely méterekre eltaszította magától a támadókat.
Fekete mágus:- Nem sokáig bírjuk, nővérem! Fogy az erőnk!
Fehér mágus:- Ne aggódj, gonosz nővérem! Húgocskánk gyorsan elbánik Drakonnal.
Inuyasha:- De neki is fogytán az ereje!
A két mágus lecsukta a szemét:
- Reménykedjünk, hogy kitalál valamit…
Tűzmágus: “… Gyenge vagyok. Azok a gyökerek elszívták az erőimet… Valahonnan kell szereznem egy kis energiát… Már tudom is!…”
- Inuyasha! –Szólt oda neki a tüzes egyén- Csapj le rám a Tessaigával!
Inuyasha:- Hogy mit?
Tűzmágus:- Tedd, amit mondok!
Inuyasha:- Nem ez a megfelelő alkalom az öngyilkosságra!
Fekete mágus:- Tedd, amit mond!
Inuyasha:- Mi?
Fehér mágus:- Nincs más megoldás! Tedd meg!
Inuyasha:- Rendben… Ti akartátok…-Előrántotta a kardot, kiugrott a pajzs védelme alól, jó magasra, hogy ne érjék el a holtak. A két szél között létrejött a szélborda, és Inuyasha sikeresen beletrafált, majd visszaugrott a pajzs belsejébe. De ahelyett, hogy a támadás megölte volna a mágust, az magába szívta annak erejét.
Tűzmágus:- Á, így már jobb… Most meghalsz, Drakon!
Fehér mágus:- Mindjárt vége…
A tűzmágus felrepült jó magasra, kinyújtotta a kezét, és egy újabb varázsigét kántált:
- Fennséges erő, forró tűz!/ Lángoddal a gonoszt elűzd!/ Égi sárkány, egek ura!/ Zúdítsd tüzed célpontomra! Az égi sárkány bosszúja! Pusztulj!
A mágus két tenyeréből hatalmas tűzcsóva lövellt elő és egyenesen Drakonra irányult, aki, ugye, láncra volt verve. Robbanás következett. Drakon hatalmas énjéből csak az összeégett ’hagyományos’ Drakon és az ékkőszilánk maradt. A hullahorda szétporladt, az ég újra felderült.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
