|
8. rész
Régi jó ismerősök
8. Rész: Az utolsó harc
A robbanás hallatára Miya rémült arcot vágott.
Sesshomaru:- Valami gond van?
Miya:- Drakon megtámadta Ezüstfalut! Az a patkány… Megvárta, míg elhagyom az embereimet, hogy könnyebben megölhessen mindenkit! De nem lesz ilyen könnyű dolga…
Sesshomaru csodálkozott:
- De… Drakon meghalt…
Miya:- Tudod, hogy a halottak mindig újraélesztik vezérüket… Csak nála ez nem sikerült, és ’félholt’ lett, ha érted, mire gondolok…
Sess:- Van egy sejtésem… Mit akarsz tenni?
Miya:- Természetesen megölöm.
Sess:- De nincs birtokodban a varázserőd! Annélkül lehetetlen legyőznöd!
Miya:- Meg kell próbálnom… A bajtársaimról van szó… A szülőfalumról! Ez a kötelességem.
Sess:- A vesztedbe rohansz… Ne légy ostoba!
Miya:- Megtalálom a módját, hogy legyőzzem! Ne tarts vissza!
Sess:- Nem hagyom, hogy mégegyszer kockáztasd az életed!
Miya:- Értsd meg, az embereimnek szüksége van rám!
Sess:- Akkor veled megyek!
Miya:- Ne, túl veszélyes! Lekötnénk egymás figyelmét…
Sessy beismerte, hogy ez tény. De kisvártatva ordítani kezdett:
- Ne rohanj a halálba! Nem tehetsz semmit! Ne légy hősi halott! Nem éri meg!
Miya ugyanígy, visszaordítva:
- Igenis megéri a családomért és a szülőfalumért meghalni! Tudd meg, megéri! Úgyhogy engedj el! Meg kell nyernem egy háborút!
Sesshomaru elhallgatott, majd elfordult és lehajtotta a fejét.
- Megértelek… Ha akarod, menj! Teljesítsd a kötelességedet…
Miya könnyes szemmel nézett rá, mert tudta, hogy talán sosem látja viszont. Már futott volna el, de Sesshomaru még utánakiáltott:
- De ne feledd! Én várni fogok rád…
Miya nem szólt, csak bólintott, és elrohant a füstfelhő felé. Sesshomaru dühösen állt ott.
- Őrültség! Tudja jól, hogy semmi esélye… Nem hagyom, hogy a múlt megismétlődjön… Nem fogom mégegyszer elveszíteni… Soha!
Gondolt egyet, és utánarohant.
Közben a falut elöntötte az élőhalott sereg. Mivel a katonák az úrnőt keresték, alig maradt védelmező. A kereső csapat a faluhoz közeli tisztáson tartózkodott, mikor Karoo üzenetet hozott:
- Jakeru-sama! A falut megtámadták! Szükség van a seregekre!
Jakeru:- Éreztem, hogy ez megtörténik… Katonák! Induljatok a faluba! Utánatok megyek…
- Azt én erősen kétlem…-Szólalt meg egy ismerős, de mégis más hang a hátuk mögül.
Jakeru:- Drakon…-Fordult hátra, közben intett a katonáknak, akik megindultak a falu irányába. Drakon külseje megváltozott. Termete hatalmas lett, új szárnyakat kapott, és többé-kevésbé egy óriás sárkányszörnnyé változott.
Kagome:- Inuyasha! Ebben a szörnyben van egy ékkőszilánk…
Inuyasha:- Mindjárt nem lesz – És húzta elő a Tessaigát.
Jakeru:- Ne! Az nem ér semmit! Nem emlékszel? Amit levágsz róla, visszanő!… Egy ékkőtől lett ilyen? – Megszólította Drakont – Honnan szereztél tudomást az ékkőről? Honnan szerezted?
Drakon nevetett:
- Megbízást kaptam egy Naraku nevű szellemtől, hogy öljem meg Inuyashát és társait. Tőle kaptam. Ennek segítségével Ezüstfalu az enyém lesz!
Inuyasha:- Szóval Naraku már megint…
Jakeru:- Nem kapod meg a falumat, amíg élek!
Drakon:- Ezen könnyen segíthetünk… Seregem! Támadj!
Drakon hívószavára ezernyi élőhalott özönlött Jakeruékra.
Jakeru:- Figyeljetek! Mindegyik hullában van egy drágakő, ami az életerejüket kölcsönzi! Ha a kő eltörik, nekik annyi!
Inuyasha:- Értettem! Mindenki keresse a drágakövet a testükben!
Inuyasha, Kagome, Miroku, Sango, Shippo és Kirara a támadókra rontottak. Egész jól bírták, de az ellenség csak több lett.
Sango:- Inuyasha! Ennek semmi értelme!
Inuyasha:- Le kell foglalnunk őket, hogy Jakeru törődhessen Drakonnal! Talán legyőzheti…
Miroku:- Akkor jöhet a nagytakarítás! INDULJ, SZÉL!
De amint ezt kimondta, megjelent egy csapat syaimyoshu. Miroku sebesen visszahívta a szelet.
Kagome:- Ez csak egyet jelenthet… Naraku itt van a közelben!
Naraku:- Jó meglátás!- Előbukkant Drakon válla felett, szóval jó magasan – Drakon! Öld meg Inuyashát!
Drakon mordult egyet:
- És ha nem? – És karmaival darabokra szaggatta a szellembábut, mivel az volt.
Drakon:- Nem érdekel Inuyasha! Nekem Ezüstfalu kell… És Jakeru, Miya és Sesshomaru HOLTTESTE!
Kagome:- Mi köze van Sesshomarunak ehhez? Inuyasha!
Inuyasha:- Drakon szerint miatta nem volt esélye Miyánál, mivel Miya a bátyám jegyese… Elvileg…
Mindenki megdöbbent:- JEGYESE? – De tovább kellett harcolni, mert ellenség volt bőven. Kaleo, Kalaido, Jun és a vadászok a segítségükre siettek. Jakeru addig Drakonnal foglalkozott.
Drakon:- Először téged öllek meg, kiütés nagyúr! Ezért nő csak kétoldalt szőrzeted a mellkasodon, vagy nem? HAHAHA…
Jakeru:- Mi van, Drakon? De nagy lett a szád! Kaptál egy nyeszlett szilánkot, és azt hiszed, megölhetsz? Na majd meglátjuk…
A farkaskutya teste kék fényben izzott. A lába alatt már jeges volt a talaj, és karjain is vastag jégréteg volt.
Shippo:- Mi történik vele?- Szétütött egy drágakövet.
Inuyasha:- Mint ahogy Miyának a tűz, Jakerunak a jég a fegyvere. A sors furcsa fintora. – Elporladt egy hulla mellette.
Jakeru nekirontott Drakonnak, és le akarta fagyasztani:
- Most lehűtelek, forrófejűkém!
Drakon szárnyai lefagytak, de kitörtek a jégből. Mielőtt Jakeru feleszmélhetett volna, Drakon kinyitotta a száját, és egy óriási fénycsóva telibe találta Jakerut. Holtan hullott a földre, szétroncsolt testtel.
Jakeru:-… Miya… Öld meg… ezt a szörnyet… - És örök álomba merült.
Inuyasha:- Jakeru! Ne halj meg!
Éppen akkor ért oda Miya a tisztáshoz. Odarohant halott bátyjához, megsiratta, majd felállt és dühtől veszetten Drakonhoz kiáltott:
- Most meghalsz, Drakon! Megbosszulok mindenkit, akit megöltél!
Előhúzta a Ken-no-hit és megtámadta a monstrumot.
“… Megbánod még, hogy újjászülettél, te gyilkos! PUSZTULJ…!”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
