~Inuyasha és Sesshoumaru Világa~
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Ha tetszik az oldal, akkor...
 
ELÉRHETŐSÉGEK

E-mail

 aniyou@citromail.hu

MSN

 youkai.aniyou@hotmail.com

 

 
Háttérzene (Haru no Katami)
<bgsound src="http://animes.uw.hu/Hajime_Chitose-Haru_no_Katami.mp3" loop=true>
 

 

Megtetszett ez a zene? Akkor IDE kattintva letöltheted! 

 

 
Aktuális holdfázis

Holdfázis
 
Még csak ennyi az idő...
 
Chat
Ne a chatben hirdess!!! ----- You mustn't advertising in the chat!!!
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Extrák
 
Humor
 
Képek
 
A sorozattal kapcsolatban
 
Fanworks
 
Érdekességek
 
TESZT!!!
 
Linkek, Bannerek, Társoldalak
 
Japán horoszkóp
 
Könyvajánló
 
Szavazz!
Melyik a kedvenc openinged?

Change The World
I am
Owarinai Yume
Grip!
One Day, One Dream
Angelus
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
A sors útjai (by Arvael)
A sors útjai (by Arvael) : 15. rész

15. rész


A Sors útjai

 

15. rész: Megtalált lélek

A döbbent csöndet Inuyasha törte meg:

– Na ne! Ez még viccnek is rossz! Az én bátyám?!

– Úgy tűnik, nem örülsz, hogy nagybácsi leszel... – jegyezte meg Kagome.

– Na de ez abszurd! – válaszolta Inuyasha. – Gondolkozz már egy kicsit! Talán napszúrást kaptál, Kagome? Ez... ez... Sesshoumaru!

Miroku csalódottan és meglepetten ült vissza helyére, Sango mellé. A szellemirtó lány még mindig a kezében tartotta bumerángját, csapásra készen, de ugyanolyan mozdulatlanul ült, mint amikor Kayou bejelentette a nagy hírt.

– Nem meglepő Inuyasha, ha belegondolsz... – felelte komoly arccal a szerzetes. – Elvégre Kayou egy gyönyörű nő, és...

– Na de Miroku! – kelt ki magából Inuyasha, de még mielőtt végigmondhatta volna, Sango befejezte mozdulatát: Csonttörőjével kupán vágta a szerzetest.

– Au! Sango! Már megint mi rosszat mondtam?!... Különben is, mi is igazán megpró...

– Most már elég legyen, Miroku!!! – kiáltott rá a szellemirtó lány.

– De hát az én bátyám... – Inuyasha még mindig nem akarta elhinni.

– Jaj, nőj már fel, Inuyasha! – szólt rá Shippou, aminek egy ütés a fejére lett a nyereménye. – Au! Kagome! Megint bánt! Szólj rá!

– Inuyasha, hagyd békén Shippout! – kiáltott rá Kagome.

 

Sesshoumaru számára úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Több minden kavargott benne; érzések, gondolatok... aztán, mikor kitisztult a feje, észrevette, hogy Kayou tanácstalanul néz rá, várva, mit szól hozzá. Mikor ránézett a nőre, eszébe jutott, mennyire hiányzott neki, mikor nem volt ott mellette és emlékezett arra is, milyen jó érzés volt őt először átkarolni.

Boldogan mosolyodott el és átölelte Kayout.

– Nagyon örülök – mondta, azzal ismét ránézett a nőre. – Szeretlek.

„Sosem gondoltam volna, hogy ezt valaha is kimondom.” tette hozzá magában Sesshoumaru.

– Én is szeretlek téged, Sesshoumaru – válaszolt Kayou.

A férfi megcsókolta őt. Örült, mint még soha életében és melegség járta át a szívét. „Talán ilyen lehet a boldogság...”

 

– Jaj ne, ez nekem már sok! – sóhajtott Inuyasha, miközben az égre emelte tekintetét. – Kezdem azt hinni, a bátyám megőrült...

– Miért, mit csinálnak? – kérdezte Shippou, aki próbálta leküzdeni Miroku tenyerét a szeméből. – Miroku, engedj el, látni akarom!

– Ez nem gyerekeknek való látvány, Shippou – magyarázta nagy komolyan a szerzetes.

Rin eközben boldogan kuncogva figyelte Sesshoumarut és Kayout. Jyaken továbbra is úgy állt ott, mintha legyökerezett volna és csak pillanatokon múlna, hogy ki ne rügyezne, mint egy fa. Bebizonyosodott hát a rossz érzése, hogy azon a bizonyos napon, azon a bizonyos tisztáson Sesshoumaru nem csupán életre keltette a Tensaigával Kayout... Sango is meglepetten tekintett a párra, akik éppen most bontakoztak ki egymás öleléséből.

Hirtelen mindenki másfelé tekintett, mintha észre sem vették volna, ami a szemük előtt történt. Kagome is dudorászva figyelt egy érdekes formájú bárányfelhőt, mintha valami különöset vett volna észre rajta.

– Hát... azt hiszem, ideje továbbindulnunk – jelentette ki Sesshoumaru zavartan.

– Igen, jó ötlet – nézett bátyjára Inuyasha. – Azért nem voltunk rossz csapat, mi?

– Ne bízd el magad, öcsi!

Inuyasha morgott, mégis elmosolyodott. „Mégsem őrült meg teljesen...” Rengeteget változott a bátyja, de azért alapvetően mindig ugyanaz marad...

*

Alighogy lenyelte az italt, Kazaru mély álomba merült. Először teljes sötétség uralkodott mindenütt. Aztán meglátott egy apró, pislákoló fényt. Odament hozzá, lehajolt és a kezébe vette. Tiszta fény volt, és ahogy figyelte, egyre nagyobb lett. Végül mindent elborított és már a vakító fehérségtől nem lehetett látni semmit se.

Aztán a fájdalmas fény enyhült és végre látni engedte a csodaszép tájat, ahová került. Pontosabban annak a határán állt. Egyik oldalán termékeny földek, gyönyörű, smaragdzöld fűvel, az élet illatával, a másikon pedig sivár pusztaság, sziklákkal övezve és a halál bűzétől szenvedve. A határvonalat, amin állt, úgy tűnt, mintha egy éles pengével szabdalták volna meg. Hirtelen ért véget az egyik rész és ugyanolyan váratlanul kezdődött a másik.

– Hol vagyok? – kérdezte Kazaru álmában.

– Ez a hely tükrözi a két utat, amit választhatsz – hallatszott egy női hang közvetlenül előtte.

Kazaru felnézett rá és saját magát látta viszont benne.

– Ki vagy te?

– Már tudod a választ – felelte a második Kazaru. – Én vagyok a te belső hangod... a tudatalattid, ha úgy tetszik.

– Akkor te sem tudsz dönteni.

– Nem nekem kell döntenem; megvan a saját utam – magyarázta a varázslónőnek belső énje.

– Tehát minden rajtam múlik – bólintott Kazaru.

– Így van...

– De még mindig nem tudom, hogyan segíthetne ez nekem? – nézett rá a nő. – Segíts nekem!

– Különleges vérünk van – kezdett bele belső énje, saját magáról és Kazaruról mesélve. – Egyrészt... Midoriko utódai vagyunk – erre az élettel teli mezőre mutatott és megjelent ott a papnő –, másrészt pedig a vérünkbe keveredik egy démon ereje is – folytatta, azzal a pusztán megjelent egy hatalmas és erős démon, a valódi alakjában. – Mégis, mi emberek vagyunk... – magyarázta és a határvonalra mutatott. – Megadatik a lehetőség számodra, hogy melyik utat választod... Érted most már?

– Igen – biccentett a varázslónő. – Sokáig jártam a pusztulás útján, de Kagoméék megmutatták, milyen a fény oldala... ezért zavarodtam így bele... úgy gondoltam, a „jó oldalon” túl sok a korlát.

– Ezeket a korlátokat te magad állítod – mutatott rá belső énje. – Azért, mert belső késztetést érzel rá... de így is szabadabb lehetsz és boldogabb, mint a másik oldalon... persze annak is megvannak az előnyei... de neked kell döntened, hová akarsz tartozni, most már nincs visszaút, ez az a pillanat! – figyelmeztette Kazarut.

– De a sötétségben nincs boldogság... csak üresség... és magány... mit ér a hatalom, ha közben nem érzem úgy, hogy igazán élek?! – tette fel magának a kérdést a varázslónő, miközben belső énje és a két alak a két oldalon figyelte őt. – A jóknak a gyengéjük egyben az erősségük is; a korlátaik és az érzéseik... olyan sokáig éltem ezek nélkül...

– Furcsa volt ismét megtapasztalnod, mikor Kagoméékkel utaztál...

– Igen – nézett maga elé üres tekintettel Kazaru. – De egyben... megnyugtató is volt. De félek tőle...

– Miért? – kérdezte tőle ezúttal Midoriko.

– Nem ismerem.

A miko elmosolyodott és közelebb lépett hozzá.

– Fogd meg a kezem – mondta – és érezni fogod, mit ajánlunk neked.

Kazaru megfogta a felé nyújtott kezet. Hihetetlen frissesség és erő áramlott keresztül rajta. De lágyan, csöppet sem erőszakosan vagy akarata ellenére. Pont annyi, amennyi elég volt neki. A szívét melegség járta át és olyan boldognak érezte magát, mint még soha. Ráadásul lelki szemei előtt halványan felidéződtek előtte egy férfi vonásai. Ismerte őt; örök hűséget fogadtak egymásnak, több évvel ezelőtt... szívét ekkor elszorította a bánat.

Nem sokkal a fogadalom után Kazaru elfordult a fény erejétől, s emiatt elváltak útjaik. Nem gondolta volna, hogy a férfi valaha is megbocsát neki; sőt, azt sem tudta, képes lesz-e valaha önmagának megbocsátani ezért. Fájt neki.

Ekkor megtört a varázslatos pillanat és ő elengedte Midoriko kezét.

– Megmutatom neked, velem mire lehetsz képes! – lépett mellé a démon és megérintette Kazarut.

Hatalmas energia tört fel mélyen a varázslónőben, s érezte, hogy ezzel bármire képes, bármit megtehet, amit akar. Majdhogynem megrészegítette őt, olyan mámorosan érezte magát. Mintha elpusztíthatatlan lenne.

– Látnia kell, mivel jár, ha ezt választja – szólt közbe Midoriko.

– Igazad van – helyeselt Kazaru belső énje. – De a tiédet is – fejezte be, azzal hozzáért ő is és Midoriko is a varázslónőhöz.

A képek és érzések szinte követhetetlen sebességben változtak és mielőtt az egyiket átélte volna, már a másikat tapasztalta. Zsongott a feje a rengeteg gondolattól és hamarosan úgy érezte, ha nem marad abba az áradat, akkor szétrobban.

Kazaru kihúzta magát a többiek érintéséből és hátrált néhány lépést. Mélyeket lélegzett, hogy a belsőjében dúló vihar lassan elapadjon.

– Mégis... mi volt ez? – kérdezte, mikor kicsit lenyugodott a légzése.

– Ebbe az egy pillanatba, amíg hozzád értünk mindhárman, belesűrítettünk minden információt, amire szükséged van a döntéshez – magyarázta belső énje.

– Igazán rendes tőletek... – morogta Kazaru. Még mindig nem sikerült teljesen megnyugodnia.

Először a zöldellő mezőre nézett, ahol Midoriko állt, és gyámoltalannak érezte magát, de tudta, ha ezt az utat választja, ez nem sokáig marad így... aztán a pusztuló térre pillantott, ahol a démon volt. Hatalmasnak érezte magát, de nemsokára fájdalom, szomorúság és magány töltötte el a szívét; nem a saját érzései voltak ezek, hanem azoké, akik miatta szenvedtek. Elkapta a tekintetét és a határvonalon álló belső énjére nézett, aki figyelmesen fürkészte az ő sarcát.

– Nos? Hogyan döntesz? Innen már nincs visszaút...

Kazaru bólintott, aztán tétován elindult Midoriko felé.

– Úgy! – hallatszott a démon dübörgő és félelmetes hangja. – Tehát nem kérsz az én erőmből! Elemésztelek téged, halandó!

Kazaru megijedt és gyorsan felzárkózott Midoriko mellé. A démon támadt, de valamilyen fehér fényű védőpajzs meggátolta terve végrehajtásában.

– Te csináltad? – nézett a mikóra Kazaru.

– Nem; magad voltál – válaszolta Midoriko.

Kazaru csodálkozva nézett rá, aztán megértette... már mindent értett. Félelem nélkül lépett a démon elé, még mindig a smaragdzöld mezőn állva. Felnézett, egyenesen a szörny szemébe.

– Ezt az utat választottam – jelentette ki sziklaszilárdan. – Tudom, te is a részem vagy, ezt elfogadom, de... nem engedhetek többé utat neked. Ha meg akarom találni az egyensúlyt és a békét, boldogságot, a szívem azt súgja, ez a helyes döntés... hogy a fény útját választom.

Legnagyobb döbbenetére, a démon nem ellenkezett, hanem bólintott és egyre zsugorodni és halványodni kezdett. Még utolsó szavaival ezt mondta neki:

– Visszavonulok... de tudd, ha szükség van rám, az erőm a tiéd... – aztán végleg eltűnt.

Kazaru lehajolt és hozzáért a határvonalhoz... a puszta átváltozott ugyanolya élettel teli mezővé, ahol állt, s az őket régen élesen elválasztó vonal is teljesen eltűnt. Felállt, s lenézett a smaragdzöld fűre... aztán megint minden sötétségbe burkolózott.

 

Kinyitotta a szemeit. Hirtelen tért vissza az álomból, mintha varázsütésre lett volna vége. A templom egyik padján feküdt, egy pokróccal volt betakarva. Óvatosan felült. Mocorgására felfigyelt a pap, aki most is az oltárnál ügyködött. Odasietett hozzá.

– Hogy érzed magad? – kérdezte.

– Köszönöm, hogy segítettél... nélküled nem ment volna – nézett rá Kazaru. – Már sokkal jobban vagyok.

– Tehát sikerült döntened...

– Igen; visszatérek a fényhez – bólintott a varázslónő.

– Örülök – mosolyodott el a férfi és átölelte. – Üdv újra köztünk, húgom!

– Tudod, hogy nem szeretem, ha így hívsz... – mondta durcásan Kazaru, de ő sem bírta ki mosolygás nélkül.

Kibontakozott bátyja öleléséből.

– Hosszú út áll előtted, és csöppet sem lesz könnyű – nézett a szemébe a pap. – De végül boldog leszel, ebben biztos vagyok... ismerlek ennyire... ha pedig szükséged van valamire, rám mindig számíthatsz!

– Köszönöm, te mindig rendes voltál hozzám – suhant át egy újabb mosoly Kazaru arcán. Aztán elsötétedett a tekintete. – Először is meg kell keresnem őt...

– Rendben van... azt hallottam, valahol nyugaton van – mondta a férfi, azzal elindult vissza, az oltárhoz.

– Köszönök mindent! – köszönt el Kazaru, s kilépett a ragyogó napfénybe, ami a templom előtt fogadta.

Hunyorognia kellett néhány másodpercig, mire hozzászokott a szeme a benti sötétség után. Gyönyörű nap volt. Elindult nyugati irányba, s már várta a pillanatot, mikor találkozhat kedvesével; de ugyanakkor tartott is tőle. Vajon mit szól majd hozzá, hiszen annyi minden történt és oly sok idő eltelt...

**

Egy kislány szaladt keresztül a réten. Hófehér, lila mintás kimonót viselt és boldogan rohant szülei felé. Virágokat szedett nekik és ők nagyon örültek ennek. Anyukája megölelte, aztán a fülébe súgta:

– Nézd csak, az a fiú nem téged keres?

A kislány megfordult, és amint meglátta barátját, kibontakozott édesanyja öleléséből és a fiú felé futott. Mikor odaért hozzá, a kisfiú egy kis virágcsokrot húzott elő a háta mögül. Tökéletesen úgy nézett ki, mint egy embergyerek, leszámítva hosszú, hegyes füleit és a fején jobb oldalt lelógó ezüstszínű hajtincsét.

– Neked szedtem – mondta és elpirult, miközben odaadta a kislánynak.

– Nagyon köszönöm, Kuroda! – mosolygott a kislány, azzal elvette a virágokat.

– Nagyon szépek! – tette hozzá és cserébe egy puszit nyomott a fiú arcára, aki ennek következtében ismét elpirult.

– Gyere, mutatok neked valamit – fogta meg a lány kezét és elindultak. – Találtam erre egy szép patakot!

– Hű! – csillant meg a kislány szeme. Imádta a vizet.

– Itt van – mutatott körbe Kuroda, mikor odaértek. – Tetszik, Kazaru?

– Igen, nagyon szép!

 

Folytatása következik...

 

 
~Üzenet a látogatónak~

 

 
Frissítések

 

Jó nézelődést!

 
Jelenleg...
látogató olvassa a lapot.
 
Számláló
Indulás: 2005-11-23
 
Fanfictionok
 
Paródiák
 
Hentai-Paródia (16+)
 
Hentai (18+)
 
Versek
 
Gportál-Mail belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
Kurzor
 
Csúszka
 
Link-effekt
 
Szavazz!
Melyik a kedvenc endinged?

My Will
Fukai Mori
Dearest
Every Heart
Shinjitsu no Uta
Itazurana Kiss
Come
Brand New World
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Kedves Csokoládé kedvelõk! Segítségeteket kérném a kérdõívem kitöltéséhez! Témája a CSOKOLÁDÉ MÁRKÁK! Köszön    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belõle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény vissza    *****    Rose Harbor, ahol a tenger suttog és a múlt sosem tûnik el teljesen. - FRPG - csatlakozz közénk te is :)    *****    Egy kikötõ, ahol minden hullám egy új kezdetet ígér. Rose Harbor, több mint egy város, egy világ a világ mögött.    *****    Rose Harbor &#8211; kisvárosi báj, nagy titkokkal - légy részese te is ennek a kalandnak :) - FRPG    *****    Óceán, erdõ, csillagfény &#8211; minden ösvény Rose Harborba vezet - aktív FRPG közösség    *****    Itachi Shinden 1. kötet Magyarul elérhetõ a konoha.hu -n. Nézzetek be! *** Itachi Shinden 1. kötet Magyarul elérhetõ!!!    *****    ÁGICAKÖNYVTÁRA - KÖNYVEK, KÖNYVEK, KÖNYVEK - ÁGICAKÖNYVTÁRA    *****    MOVIE-NIGHT -> Filmek, Sorozatok <- MOVIE-NIGHT    *****    Movie-    *****    Játssz a színekkel keress szebbnél szebb képeket, építs, szépítsd a portálod, hogy szebb és színesebb legyen a világod!    *****    Debrecen Huszti Lakóparki napelemes családiház eladó. 06209911123 Debrecen Huszti Lakóparki napelemes családiház eladó.    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél színes szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Kedves Csokoládé kedvelõk! Segítségeteket kérném a kérdõívem kitöltéséhez! Témája a CSOKOLÁDÉ MÁRKÁK! Köszön    *****    Homlokzati hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati hõszigetelését!