~Inuyasha és Sesshoumaru Világa~
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Ha tetszik az oldal, akkor...
 
ELÉRHETŐSÉGEK

E-mail

 aniyou@citromail.hu

MSN

 youkai.aniyou@hotmail.com

 

 
Háttérzene (Haru no Katami)
<bgsound src="http://animes.uw.hu/Hajime_Chitose-Haru_no_Katami.mp3" loop=true>
 

 

Megtetszett ez a zene? Akkor IDE kattintva letöltheted! 

 

 
Aktuális holdfázis

Holdfázis
 
Még csak ennyi az idő...
 
Chat
Ne a chatben hirdess!!! ----- You mustn't advertising in the chat!!!
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Extrák
 
Humor
 
Képek
 
A sorozattal kapcsolatban
 
Fanworks
 
Érdekességek
 
TESZT!!!
 
Linkek, Bannerek, Társoldalak
 
Japán horoszkóp
 
Könyvajánló
 
Szavazz!
Melyik a kedvenc openinged?

Change The World
I am
Owarinai Yume
Grip!
One Day, One Dream
Angelus
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
A sors útjai (by Arvael)
A sors útjai (by Arvael) : 2. rész

2. rész


A Sors útjai

 

2. rész: A varázslónő

– Add vissza azonnal azt az ékkőszilánkot, amit elloptál tőlünk! – kiáltotta Inuyasha, s fenyegetően ökölbe szorította a kezét.

– Eszemben sincs! – válaszolta a tolvaj, egy gyönyörű nő.

Inuyasha dühösen mordult egyet, aztán előkapta a Tessaigát – ami azon nyomban felvette félelmetes alakját.

– Utoljára, mondom... – kezdte Inuyasha, de Kagome nem hagyta befejezni.

– Inuyasha, nem ölheted meg, hiszen ő ember!

– Ember vagy sem... visszaszerzem az ékkőszilánkot! – azzal nekirontott a nőnek.

A titokzatos tolvaj előhúzta ezüst tőrét az övéből – a pengéje nem az a klasszikus, egyenes volt, hanem hullámos, úgy is nevezték ezt a fajtát emiatt, hogy a „Baziliszkusz Nyelve”.

– Heh... – Inuyasha megvetően horkantott. – Ezt még fegyvernek sem merném nevezni! Csak nem ezzel akarsz kiállni ellenem és a Tessaiga ellen?!

– Csak figyelj... – húzódott titokzatos mosolyra a nő szája.

Inuyasha már csak két méterre volt tőle, mikor a nő meglendítette karját, s a tőr átváltozott: egy sokkal nagyobb méretű karddá. Ezüst pengéjén élesen csillant a déli nap ragyogó fénye. Majdnem elvakította Inuyashát, akinek legnagyobb megdöbbenésére a penge állta a Tessaiga hatalmas csapását. A nő visszalökte a hanyout, aki ha lehet, még jobban feldühödött.

– Arról ne is álmodjatok, hogy visszaadom az ékkőszilánkot! – mondta a nő, azzal rátámadt Inuyashára.

– Meg kell védenie magát a csapások ellen – magyarázta Miroku Kagoménak, aki aggodalmas arckifejezéssel nézte a harcot.

Épp ebben a pillanatban a nő kiverte Inuyasha kezéből a kardot, s pengéje élét a fiú torkának szegezte. Aztán karját meglendítette, hogy minél gyorsabban befejezze a küzdelmet, de ekkor egy fehér színben úszó nyílvessző röppent feléje – sajnálatára a nyíl villámként száguldott felé, s ő nem tudott időben elugrani előle. A bal karját érte el.

Felszisszent fájdalmában, pengéjét pedig visszaváltoztatta egy tőrré, s az övébe rakta, majd futni kezdett; Sango és Miroku utána, és miután Kagome felsegítette Inuyashát és a félszellem visszavette kardját, a tolvaj nyomába eredtek ők is.

A nő érezte, hogy már egyre fogy az ereje a nyílvesszőnek köszönhetően, ami a testébe fúródott – ráadásul kihúzni sem tudta azt. „A Szent Nyílvessző... különös... ennyi év után pont most, mikor már a célban vagyok.” gondolta, s elmerengett azon, vajon honnan lehet ekkora ereje ennek a lánynak és ki lehet ő valójában. De nem töprenghetett sokáig, mert egy hatalmas bumeráng suhant el közvetlenül mellette, s csak az volt a szerencséje, hogy még időben sikerült leguggolnia, mielőtt a fegyver visszafordult volna; különben eltalálja.

Megállt, s közben szitkozódott magában. Nincs mit tenni, már csak egy esélye van a menekülésre...

 

– Most meg mit csinál? – kérdezte Kagome.

– Nem tudom, de siessünk – felelte Inuyasha. – Nem tetszik ez nekem.

Mikor odaértek, csak egy pillanatra látták a nő alakját, miközben szembefordult velük; aztán a tolvaj legyintett egyet, mire teljes sötétség borult rájuk – mintha valaki eltüntette volna a Napot az égről.

– Nem látok semmit – hallatszott Miroku hangja. – Ti láttok valamit?

– Semmit se – válaszolta Sango.

– Én sem – tette hozzá Inuyasha. – Kagome?

A lány azonban nem válaszolt. Homályosan bár, de azért látta, mi történik – s attól elakadt a szava. A nő nyaklánca tele volt fekete madártollakkal, s most egyet lehúzott róla, a következő pillanatban pedig átváltozott valamilyen fekete madárrá, s elrepült messze, bal szárnyában a nyíllal, melyet Kagome lőtt ki rá.

Mikor már eléggé messze volt, s Kagome sem láthatta a madarat, a varázslat megszűnt létezni. A hirtelen fény váratlanul érte mindannyiukat, s be kellett csukniuk a szemüket, hogy ismét visszanyerjék a látásukat. Amint ez sikerült neki, Kagome azonnal abba az irányba fordult, amerre látta elrepülni a madarat.

– Mi történhetett? – töprengett hangosan Miroku, miközben felemelte a földről a fekete madártollat, ami a nő helyén maradt.

– Átváltozott... – mondta tétovázva Kagome. Maga sem akart hinni a szemének.

– Hogyan? – kérdezte Sango. – Mivé?

– Egy nagy fekete madárrá – felelte Kagome, s az égre mutatott – Arra ment.

– Te láttad? – pislogott értetlenkedve Inuyasha.

– Igen – bólintott a lány.

– Menjünk, mire várunk még? – nézett a többiekre Sango. – Kirara!

Azonban a cseles tolvajt nem érték utol. Nem látták semmi jelét, merre ment, ráadásul Inuyasha különösen érzékeny orra sem volt a segítségükre; a félszellem képtelen volt megérezni a szagát. A nő annyira eltávolodott tőlük, hogy még Kagome sem érezte az ellopott ékkövet, így a naphosszat tartó keresgélés után feladták; hiszen előbb-utóbb ismét össze kell futniuk vele, ha ő is az ékköveket keresi.

– Már csak egyet nem értek – mondta Miroku este, a tábortűznél.

– Mit? – érdeklődött Sango.

– Ellophatta volna az összes nálunk lévő ékkőszilánkot – magyarázta a szerzetes. – Mégis, csak egyetlen egyet vitt el.

– Ezt én sem értem – rázta meg a fejét Inuyasha. – Biztos Kirara zavarhatta meg, mikor rajtakapta.

– Nem hiszem – fejtette ki véleményét Kagome. – Szerintem valami célja volt vele... és csak egy ékkőszilánkra volt szüksége.

– De vajon mire akarja használni? – tette fel kérdését Shippou, azonban ezt egyikük sem tudta megválaszolni.

*

Naraku éppen egy új búvóhely után nézett, ahol megerősödhet, míg újra összetalálkozik Inuyasháékkal. Annak a halandónak, Saurának a támadása ugyan nem teljesedett ki, mégis nagyon legyengítette a démont. Ráadásul Kagura elárulta... „Ezzel aláírta a halálos ítéletét.”, majd gondolatban megígérte magának, hogy rengeteg szenvedést okoz még a nőnek, mielőtt végleg elpusztítja.

Egy olyan erdőben haladt, amin a közeli faluk legendái szerint elátkozott. Sötét varázslatok színhelye, s aki egyszer oda belép, onnan nem jut ki élve – ha esetleg mégis, már sosem lesz teljesen ugyanolyan, mint annak előtte. Naraku ezt ideális búvóhelynek tekintette, s ahogy egyre mélyebben haladt a rengetegben, egyre jobban érezte magát.

Valóban rendkívüli sötét erők koncentrálódtak itt. A Nap már a horizonton volt, épp lenyugvóban, narancsvörös fénye azonban alig hatolt át a sűrű lombkoronákon; az erdőben a sötétség uralkodott.

Ahogy kényelmesen lépkedett befelé az elátkozott rengetegbe, egyszeriben valami mozgást érzékelt. Ezt igen különösnek találta, hiszen a falusiak szerint semmilyen élőlény nem tanyázik errefelé. Ő sem látott még egyet sem, pedig már jócskán az erdő mélyén járt. Ez az esemény azonban felkeltette a kíváncsiságát – akármennyire is meggyengült, még mindig eléggé erős volt ahhoz, hogy meg tudja védeni magát, ha olyan helyzetbe kerül.

Elosont oda, amerről a zajt hallotta, de a fekete színbe burkolózott növények takarásában maradt. Onnan lesett kifelé, az előtte elterülő kicsiny tisztásra, ahol mindent a narancsvörös szín uralt.

Egy talpig feketébe öltözött gyönyörű nőt látott térdelni, amint éppen összeszedi minden erejét, hogy kihúzza a bal karjába fúródott nyílvesszőt. Látszott, hogy nagy erőfeszítésébe telik egyáltalán megérintenie a halálos fegyvert, de végül sikerrel járt. Bár arca eltorzult a fájdalomtól, nem kiáltott fel.

Hosszú, egyenes szálú, hollófekete haj keretezte nemes vonásait, világoskék szeme pedig nem a derűs, felhőtlen nyári égboltot jutatta Naraku eszébe, hanem a tökéletesen tiszta, fagyos jeget, mely télen születik meg. Nyakában fekete madártollak ékeskedtek nyakláncán, a legfeltűnőbb mégis az az ezüst tőr volt, melyet az övében tartott; a lenyugvó Nap szikrázó fénye vörösre festette pengéjét.

Naraku most a nyilat vette szemügyre, amit a nő az imént megpróbált minél messzebbre eldobni, habár látszott, ereje igencsak fogytán van már. Nyilván arról sem volt fogalma, miféle helyre érkezett. A démon meglepődve tapasztalta, ahogyan a fegyverre összpontosított, hogy valamilyen pozitív aura veszi körül még mindig. Azonnal felismerte a Szent Nyílvesszőt, s azt is tudta, hogy Kagome lőtte ki. Megrezzent, amint tudatosult benne, ez mit jelent.

Viszont apró mozdulatára a levelek, melyek alatt állt, sustorogni kezdtek.

– Ki van ott? – kérdezte harciasan a nő, pontosan oda pillantva, ahol Naraku állt.

A démon előlépett a fák fedezékéből, s közelebb ment a nőhöz.

– Az én nevem Naraku – mutatkozott be, s megállt nem messze tőle. – Téged hogy hívnak?

– Kazaru vagyok...

A fekete ruhás nő összehúzta a szemét, mintha látni akarna valamit, amit csak ő láthat, senki más... meg is látta. Azonnal behunyta a szemét, s megrázta a fejét, mintha el akarná hessegetni a képet elméjéből. „A lelke sötét...” gondolta magában. „Ilyet még sosem láttam; még démonoknál sem... ő lehet az a fenyegető, negatív, sötét energia forrása, amit egyre erősebben éreztem az utóbbi időben... de most ő is legyengült kicsit. Ezt tisztán érzem; és a nevét is hallottam már.” Ismét kinyitotta a szemét, s Narakura emelte tekintetét.

– Segíts! – kérte.

Naraku szemei összeszűköltek.

– Ugyan miért tenném? – kérdezte gyanakvóan.

Kazaru sóhajtott egyet, aztán az övén lévő szütyőjéből elővett egy apró, csillogó valamit. Naraku felé nyújtotta tenyerét, s kinyitotta markát.

– Ezért – válaszolta higgadtan.

Kezében egy ékkőszilánk csillant meg... egy beszennyezett ékkőszilánké. Naraku elvette tőle.

– Elmehetnék, s sorsodra hagyhatnálak... – mondta nyugodtan; úgy, hogy a szeme sem rebbent.

– Nem teszed... – húzta titokzatos mosolyra a száját a nő. – A Szent Nyílvessző megsebzett... Inuyasháék engem is üldöznek, csakúgy, mint téged.

– Na és... – folytatta volna Naraku, azonban Kazaru megszédült, s látszott, már nem sokáig bírja tartani magát. Úgy tűnt, talán az eszméletét is elveszti.

Naraku végiggondolta a hallottakat és a látottakat, végül úgy döntött, minden jel arra utal, hogy Inuyasháék ellensége a nő, ráadásul erős lehet, ha csak a Szent Nyílvesszővel tudták megállítani... egy ilyen szövetséges pedig még jól jöhet.

Felkarolta az egyre gyengülő Kazarut, s elindult vele az erdő mélyébe...

 

A fájdalom, amit kezdetben csak a bal karjában érzett, lassan átterjedt minden porcikájára. Kazaru már napok óta feküdt abban a barlangban, ahol Narakuval húzódtak meg. A férfi néha elment, volt, hogy akár egész napra is, de mindig visszament, hogy megnézze, milyen állapotban van a nő.

Az egyik hajnalban, mikor Naraku elindult, Kazaru elhatározásra jutott; csupán egyetlen kiutat talált ebből a betegségből – ugyanis úgy érezte, mintha a Szent Nyílvessző megmérgezné a testét. De ahhoz, hogy végrehajtsa, lelkének egy olyan részéhez kellett nyúlnia, melyet igyekezett minél mélyebbre elásni magában, s sosem emlékezni rá. „Ironikus.” gondolta azon a reggelen. „Az erő, amitől annyira irtózom és az örökségem, amit megtagadok, csak az segíthet most rajtam.” Keserű ízt érzett a szájában. Minél hamarabb el kell végeznie, lehetőleg még azelőtt, hogy Naraku visszaér.

Becsukta a szemét, s lecsillapította elméjét; mélyeket lélegzett és egyre ellazultabb állapotba került. Lassacskán már a külvilágot sem érzékelte, csakis belső világára összpontosított. Mélyen beletekintett a lelkébe és kereste azt az apró tiszta fényt, amit megtagadott. Eltartott egy darabig, mire sikerült ráakadnia, hiszen annyira mélyen magába fojtotta; de ezúttal hagyta, hogy eluralkodjék rajta.

A pici fény megnagyobbodott, s Kazaru hamarosan már egész lelkében és testében érezte a jelenlétét... egy szempillantás alatt tűntek el a fájdalmai, s a közérzete is jobb lett. Úgy érezte, mintha napokat aludt volna és hatalmas erőt érzett magában. Végre meggyógyult. Igaz, hogy ezt a részét megtagadta, azonban ha szüksége volt rá, mindig tudta használni, amit Kazaru kicsit furcsállt is. Nem értette, miként történhet ez.

Kinyitotta a szemét, s visszatért a valóságba. Testét hihetetlenül könnyűnek érezte, s szívét boldogság árasztotta el. Átengedte magát ennek a pillanatnak, de csak egy szívdobbanásnyi időre. Utána sóhajtott egy mélyet, s visszazárta oda a fényt, ahol megtalálta. Ismét eluralkodott rajta a sötétség...

 

Naraku nem mutatta, de meglepte a hirtelen változás, mikor visszaért.

– Látom, jobban érzed magad – mondta.

– Igen – biccentett a nő. – Ha szabad megkérdeznem, merrefelé jártál? Mindennap elmentél valahová.

– Egy helyet kerestem, ahol felépíthetem az új védelmemet az ellenségeimmel szemben.

– Na és találtál? – érdeklődött Kazaru.

Naraku bólintott:

– Holnap odamegyünk.

Kazaru azzal a gondolattal hajtotta le a fejét, hogy holnap egy új remény virrad számára, ami közelebb viheti a céljai eléréséhez. Úgy tűnt, Naraku jó szövetséges lehet, ha Inuyasháék továbbra is keresik a nőt. Megvoltak a saját céljai és világéletében egyedül dolgozott, mégis, valahol mindent el kell kezdeni...

 

Folytatása következik...

 

 
~Üzenet a látogatónak~

 

 
Frissítések

 

Jó nézelődést!

 
Jelenleg...
látogató olvassa a lapot.
 
Számláló
Indulás: 2005-11-23
 
Fanfictionok
 
Paródiák
 
Hentai-Paródia (16+)
 
Hentai (18+)
 
Versek
 
Gportál-Mail belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
Kurzor
 
Csúszka
 
Link-effekt
 
Szavazz!
Melyik a kedvenc endinged?

My Will
Fukai Mori
Dearest
Every Heart
Shinjitsu no Uta
Itazurana Kiss
Come
Brand New World
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Kedves Csokoládé kedvelõk! Segítségeteket kérném a kérdõívem kitöltéséhez! Témája a CSOKOLÁDÉ MÁRKÁK! Köszön    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belõle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény vissza    *****    Rose Harbor, ahol a tenger suttog és a múlt sosem tûnik el teljesen. - FRPG - csatlakozz közénk te is :)    *****    Egy kikötõ, ahol minden hullám egy új kezdetet ígér. Rose Harbor, több mint egy város, egy világ a világ mögött.    *****    Rose Harbor &#8211; kisvárosi báj, nagy titkokkal - légy részese te is ennek a kalandnak :) - FRPG    *****    Óceán, erdõ, csillagfény &#8211; minden ösvény Rose Harborba vezet - aktív FRPG közösség    *****    Itachi Shinden 1. kötet Magyarul elérhetõ a konoha.hu -n. Nézzetek be! *** Itachi Shinden 1. kötet Magyarul elérhetõ!!!    *****    ÁGICAKÖNYVTÁRA - KÖNYVEK, KÖNYVEK, KÖNYVEK - ÁGICAKÖNYVTÁRA    *****    MOVIE-NIGHT -> Filmek, Sorozatok <- MOVIE-NIGHT    *****    Movie-    *****    Játssz a színekkel keress szebbnél szebb képeket, építs, szépítsd a portálod, hogy szebb és színesebb legyen a világod!    *****    Debrecen Huszti Lakóparki napelemes családiház eladó. 06209911123 Debrecen Huszti Lakóparki napelemes családiház eladó.    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél színes szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Kedves Csokoládé kedvelõk! Segítségeteket kérném a kérdõívem kitöltéséhez! Témája a CSOKOLÁDÉ MÁRKÁK! Köszön    *****    Homlokzati hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati hõszigetelését!