A Természet Úrnője

9. rész: Epilógus

Inuyasháék egy darabig szüneteltették az ékkőkeresést, időre volt szükségük. Saura ékkőszilánkját nem vitte el Naraku, így az az övék lett, s Kagome, miután hozzátette a többihez, visszament a saját világába. Próbálta feldolgozni az elmúlt napokban történteket, s erre a tanulási mánia tökéletes gyógyír volt. Azonban esténként, miközben várta, hogy álom jöjjön a szemére, önkéntelenül is eszébe jutottak a fájó emlékképek.

Sango gyászolta Saurát, de még jobban fájt neki, hogy Naraku továbbra is az uralma alatt tartja Kohakut és öccsének fogalma sincs róla, ki ő. Miroku gyorsan felépült, de látszott rajta, hogy őt is megviselték a történtek. Sangót például anélkül vigasztalta többször is, hogy fogdosta volna – és látszott rajta, hogy őszintén szeretne segíteni rajta.

Inuyasha nem mutatta (talán kevésbé volt morcos, mint máskor), de neki fájt talán a legjobban Saura elvesztése. Hiszen ő olyan volt neki, mintha a nővére lenne! Bánta, hogy nem tudtak többet beszélni, de remélte, hogy akad a nővel kapcsolatos tikok, aminek segítségével talán egyszer újra találkozhatnának. Talán... Mindenesetre Narakut nem fogja kímélni, főleg nem ezek után.

Sesshoumaru visszament velük Kaede kunyhójához, Rinért, aztán elindultak – hogy végre minél messzebb lehessen az öccsétől. El kellett gondolkodnia a történteken. „Saura majdnem megölte Narakut... de az utolsó pillanatban, mikor már ott állt a győzelem kapujában, mégis meggondolta magát. Vajon miért? ... Talán... mintha minket féltett volna az erejétől. Inuyasháékat és engem... sosem fogom megérteni a halandókat!” sóhajtott fel gondterhelten a Nagy Sesshoumaru.

Kagura egy tollon repült, messze, délre – pontosan az ellenkező irányba, mint amerre látta Narakut elmenekülni. Végre szabad lehetett! Hála Saurának, Naraku már nem kínozhatja többé, megszabadult tőle! „Az a nő betartotta az ígéretét... nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszi, de sikerült neki.” Kagura gondolataiba mélyedve repült a csöndes éjszakában. Nem akart öngyilkos lenni, de egyvalamit szilárdan elhatározott: „Saura, ígérem, a halálod nem volt hiábavaló... Naraku az ellenségünk... és ahogy tudom, akadályozni fogom tervei végrehajtásában...”