9. Fejezet: Kaguya születése

A fényvihar ezúttal sötét sűrűkbe hajította utasait. A z égető szikrázás után a hideg sötétség szörnyen bántotta a csapat szemeit, néhány másodpercbe telt, mire a táncoló, fényes karikák elhalványultak és helyükbe léptek az éjszaka fakó, ében színei. Egy bokor mögött landoltak. Miroku nyögve felkelt, miközben megsimította sajgó fejét. Kagome eközben undorodva kifacsarta a ruhjáából a t-rex nyálát, mi savanykásan ragadt a bőréhez. Dühödt szemei kitekintettek a sűrűből. Felsóhajtott örömében, ugyanis a takaró ágak mögül egy forrást pillantott meg. Arcára sziporkázó öröm ült ki, hogy megszabadulhat a testét elöntő bűztől, mikor ijedten és döbbenten vette észre, hogy egy alak fürdik a vízben. Miroku szemei kigúbadtak a csodálattól, Sango szemei pedig a lángoló féltékenységtől. A nő iszonyatosan gyönyörű volt, bársony, lélegzetelállítóan szépséges, karcsú teste halvány, földöntúli aurában fénylett. A hajadon hátravetette hosszú, ében haját, mely lágyan ringott a csendes hullámok közt, miközben feje oldalra billent és kezei szelíd gyengédséggel végigsimították melleit, ujjaival érzékien megcsókolva őket. Shippou kábán felnyögött, mire Miroku kezét a kölyök szeméhez rántotta. Miroku szájából apró nyálcsepp hullott alá, kezeit pedig banbán és vágyakozóan előrenyújtotta a teremtés fele.  Ő is meg akarta fogni őket... Lába alatt halkan megreccsent egy ág. A tennyo felkapta fejét. Kagome ijedten a fiú fele fordult. Nagyon nem tetszett neki ez az egész. Valakire nagyon emlékeztetett ez a nő, de nem tudta, hogy kire. Hirtelen a hajadonból kétségbeesett sikoly tört elő. Sango dühösen visszarántotta a szerzetest, ám a nő nem a bokrok közt bújó, kigúbadt szemű, vörös arcú alaktól riadt meg, hanem valami sokkal borzalmasabb rettenet miatt. Vörös csáptenger tekeredett rá a tennyora, mely vérszomjasan belemélyesztette csipkézett agyarait a vibráló húsba, majd beleömlött a sokktól kitárult szájba, belefojtva a remegő sikítást. A csapat borzadva elkapta a tekintetét a látvány elől. Miroku először közbe akart avatkozni, de józan esze megállította szívét. Nem szabad megváltoztatni a múltat. Ők most csak szemlélők. De a hangok elől nem tudtak elbújni. Csámcsogás és szürcsögés moraja töltötte be a levegőt. Az a valami elevenen falta fel a fürdő nőt. Miroku verejtékezve megfordult. Az a vörös borzalom eltűnt a nőről, de a tennnyo megváltozott. Haja csomókban, drótozva omlott alá, miközben csillogó szemeire érzéketlen, semmitmondó köd borult. Csak most döbbentek rá, hogy milyen események tanúi voltak. Most született meg Kaguya. Az a démon bekebelezte a tennyot és megalkotta Kaguyát. Az ében nő tekintetét a partra szegezte, min a még egész és épp Mennyek Madároll Talárja csillogott. A megcsonkított szövet Kagome kezében tekergett. Hirtelen Miroku alatt kettétört egy ág. Kaguya a bokrok fele tekintett, egyenesen Mirokura nézve sötét tekintetével. Feszes gombóc dagadt meg a fiú torkán, amint megbénította az éles szempár, miközben a levegőt vibráló sziszegés öntötte el. A tennyo hirtelen újra a talár fele pillantott, de az már nem volt a helyén. Tompa, menekülő léptek hangja hallatszott az erdőből. Kaguya elindult a part fele. A víz süvítve tekergett körülötte, majd valami ében anyaggá változott, mely cuppogva csorgott le a testéről és csillant meg a kiviruló hold fényében. Talán szurok volt, nem tudták, de oly sötét volt, mint az éj. A tennyo sötét alakja kísértetként tűnt el a sűrűben a tolvaj után. Kagome nem habozott. A  megcsonkított talárt a földre hajította és nyílvesszőért nyúlt. Elég borzalmat láttak mára.

-Kérlek, vezess Inuyashához...-nyögte ki a lány.

De nem oda vitte a fény...

Folytatása következik...