5. fejezet: Ayure története

Kagome látóterét elöntötte a borzalmas fény, mi szinte kiégette a szemeit. A parázsló szikrák lassan elcsitultak, majd végre újra visszatértek az árnyékok is. A lány tompa fájdalmat érzett a mellkasán, mi halványan elcsendesedett, mint a robajló fényvihar. Torkán iszonyú gombócot érzett, miközben gyomrát bugyborgó rosszullét öntötte el. Forgott vele a világ. Az alakok körvonalai görcsösen derengtek előtte. Többször is meg kellett törölnie szemeit, hogy minden tökéletesen kitisztuljon előtte. Gyengén felkelt és megdörzsölte a vállát, mert fájt neki, mintha neki csapódott volna valaminek. Ijedten körülnézett. A többiek egymáson heverve feküdtek egy kupacban, mellettük ott terült el a lány is, kinek bársony, szőke haja szelíden omlot arcába. Hirtelen éles csattanás rázta meg a levegőt, mitől felriadt Shippou is. Miroku arcán vörös folt vibrált, miközben keze mohón tapogatózott tovább Sango feneke után. A dámonírtónak újra a szerzetes képére kellett csapnia, hogy teljesen felébredjen az álomból. Shippou ijedten felsipított:

-Hol vagyunk?

Kagome döbbenten körülnézett:

-A kútban...

-Mi volt ez az egész? Hol van Inuyasha? És hol van az a félszellem?

Gyenge nyögés hallatszott fel. A szőke szellemlány kinyitotta szemeit, miközben mély levegőket szívott magába. Ijedten felkelt, majd a csapatra pillantott. Mirokunak kigúbadtak szemei a gyönyörtől, amint a dús keblekre és a csbáíbító hajfürtökre nézett, miközben keze autómatikusan a nyált kívánó idomok fele kúszott, de Sango egy jól irányzott csapással elintézte a perverz férfit. Miroku kinyögte szokásos mondókáját, de a szavak félig benne rekedtek:

-Mond, lenné...

Ayure szemeibe halvány könnyek gyűltek.

-Hol van Ashka?

-Ashka?-kérdezte Kagome.

-Az a félszellem, kit megtámadtatok.

-Mi közöd van hozzá?-de rájött, hogy felesleges volt levegőt pocsékolni ezekre a szavakra, mert a lány arcáról ragyogott a pír, hogy szerelmes a fiúba.

-Higgyétek el, ő nem gonosz. Nem akar rosszat.

-Megértjük...-suttogta Sango-Ismerős a helyzet. Az a félszellem pontosan úgy viselkedett mint Inuyasha, mikor megvadul és eluralkodik rajta a szellemvér. Valószínűleg vele is ez történt.

-Nem tudja mit csinál.-könnyezett a szőke lány.

-Mond, ki vagy te?

-A nevem Ayure. Kérlek, ne bántsátok, nem ura magának, az a nyomorult ékkő tehet róla.

-Ékkő?

-Nem is olyan rég történt...-azzal szemeire langy emlék borult.

Ashka és Ayure az erdőben sétáltak. A fiú kézen fogta a lányt, majd lassan szembe fordult vele és gyengéd ujjait a szőke hajtengerbe fúrta. Ayure szempillái érzékien átölelték egymást, miközben szelíden felsóhajtott és megcsókolta a fiú kezét, miről édes verejték csorgott alá. Ashka szemei ragyogtak a szerelemtől:

-Annyira kívánlak és szeretlek. Örökké veled akarok lenni.

Ayure arcát hozzádörgölte az ujjakhoz, majd kinyitotta tengerkék szemeit, mikből szikrázó csillagok öntötték el a levegőt és vonták be őket valami balzsamos, kényeztető, rózsás ködbe. Virágszirmok hullottak rájuk. A rózsaszín hullámok kényeztették bőrüket az érzékek viharába sodorva őket. Ayure azt hitte megfullad a boldogságtól, amint a fiú simogatni kezdte az arcát, majd lassan átölelte erős kezeivel magához szorítva törékeny testét. Sokáig álltak így a viágtengerben, mi lassan elhömpölygött.

Hirtelen fenyegető sziszegés törte meg a forró vágyakat. Óriási, acsargó fej rontott elő a sűrűből és a pár fele kapott. Ashka és Ayure ijedten arrébb szökkentek. A féregszerű terentmény kimérten megfordította ocsmány testét, min bugyborogtak a förtelmes és ragadós nedvek romlottan ragyogva. A szörny kitártotta véres, húsos pofáját, miben gonosz agyarak meredeztek, emésztő nyálával nedvessé téve a levegőt. A borzalom szájából újabb száj acsargott elő, majd egy újabb, húsosan és visszataszítóan a pár fele tátogva. A féreg izmoktól dagadó teste nyílként feszült meg amint ellökte magát a földtől. Ashka kitért a támadás elől. Hirtelen, amint a bestia elsuhant a fiú mellett tekergő farkából fenyegető tüskét növesztett. Ashka szemei véresen kigúbadtak, miközben mellkasára pillantott. A tüske átfőtte  a testét. A szörnyeteg megfordult. Mindhárom, undorító szája, mi átláthatatlan, habzó nyáltengerben úszott, elmosolygott, miközben a pofa tetején feketén felragyogott az ékkőszilánk. A rém magához emelte a fiút, kinek feje hátra csuklott az iszonyatos fájdalom miatt. A szörnyeteg szájai sipítva kitárultak. Ashka arca eltorzult a kíntól, miközben szemeit becsukta, hogy ne lássa a tátogó förtelmet. A lény hirtelen sziszegve ketté hasadt, mintha egy rothadt kocsonya lett volna. Ayure tűnt fel a fröcsögő hústenger mögül. Ashka nyögve kihúzta magából a tüskét. Testéből sugárban spriccelt elő a forró vér, mit remegő ujjaival próbált elálítani. A lány könnyezve a fiúra borult. Szelíd kezeivel megsimította sápadt arcát.

-Tarts ki.

-Nincs re...ény. Minyá.. végg..e...-nyögött Ashka, miközben liluló ajkain vérbuborék dagadt majd pukkadt ki ráfröccsenve a képére.

-Kell lennie valami megoldásnak. Nem történhet így!!!!!

A fiú megfogta a lány kezeit. Ayure kitépte magát az érintésből és kétségbeesetten a szörnyeteg fele nyúlt. Dühösen kitépte belőle az ékkőszilánkot és gondolkodás nélkül a fiúba vágta. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy Ashka életben maradjon, azt sem figyelte meg, pedig ott ragyogott ébenen az ujjai közt, hogy az ékkőszilánk fekete. A fiú felhörgött, amint Ayure a nyakába mélyesztette a szilánkot. A hatás azonnal megmutatkozott. A seb szűkülni kezdett beforrva egy pillanat alatt, miközben Ashka kifakult szemeibe újra szikrázó élet szökött. A lány hebegve átölelte a fiút, ki mosolyogva viszonozta az érintést. Ayure sírva fakadt. De hirtelen Ashka mosolya eltorult, nyaka ébenül ragyogni kezdett és szemeire véres árny borult...

-Ez történt...-suttogta Ayure-Hogy ne halljon meg bele raktam a szörnyeteg ékkőszilánkját. Miattam vált ilyenné. Az én hibám. Az az ékkő mocskos volt a gonoszságtól és gonosszá tette Ashkát. Felébresztette a benne lakozó szörnyeteget. Kisorában félszellem származása miatt az emberek sokat bántották.  Ez is hozzá játszott az átalakulásához. Nem volt nehéz a rosszabbik részének átvenni az irányítást. „Kis korcs...Menj haza kis korcs...”-könnyezett a lány-Ez volt a kezdet, a végső lökést pedig én adtam meg a gonosz ékkővel.

-Nem okolhatod magad. Érthető a tetted.-vígasztalta Kagome.

-Mégis, mit akart?-kérdezte Miroku.

-Nem tudom...-suttogta Ayure.

-Hogy került hozzá a Mennyek Madártoll Talárjának egy darabja? És mit akart vele?-kérdezte Sango.

-Nem tudom...Semmit sem tudok...-sírta.

-Azt is meg kellene válaszolni, hogy hogy kerültünk ide a kútba...hogy hol van Inuyasha és hogy...-kapaszkodott fel a kúton Kagome-...hogy hol vagyunk...pontosabban mikor...-kerekedtek el a szemei.

A fák koronáiból gigantikus, kígyószerű lény tekergett elő, de nem törődött a lánnyal, mert el volt foglalva azzal a fehér hajú szellemmel, ki a sűrűből ugrott elő. Kagoméban rekedt minden szó. Ryuukossei és Inutasiho véres harcát látta.

Folytatása következik...