10. fejezet: Kouga Kaguya ellen

Kaguya öltözete megváltozott. Ruhája vörössé vált, fejéről is eltűnt a pikkelyszerű dísz, miközben szemeire fenyegető sötétség borult, amint eltűnt róla a tennyo szerű ártatlannak vélt, szelíd kinézet. A nő Ayaméra pillantott:

-Hamarosan felragyog a hold. Tudtam, hogy nem fogja megmenteni. Tudtam, hogy nem teszi meg. Egyetlen dolgot sem szerzett meg.

-De igen, tudom hogy értem jön.

-Sosem szerettem az érzelgős szellemeket.

-Szörnyeteg vagy.

-Mindig azok a szörnyek a legveszélyesebbek, amik emberi alakot öltenek. Ha feljő a hold, és hozzá érsz a tükörhöz, a tested az enyém lesz. Természetesen te is látod majd, legbelül, amint a saját kezeid fognak végezni a fiúval. Akkor derül ki igazán, hogy mennyire szeretett téged. Vajon képes lesz-e megölni, de ha meg is öl, nem baj. Halhatatlan tennyo vagyok. A testemet elpusztíthatod, de a szellememet nem.-mosolygott.

Kaguya az égre pillantott. Az égboltra lassú, sötétedő árny terült szét, a messzi hegyek hófödte sipkáit lilás színűre festette az ébredező hold első sugarai. Hirtelen a fák recsegve kettészakadtak. Kaguya a betolakodó felé pillantott. Ayame szemei megcsillantak:

-Kouga?

Hara rontott elő a sűrűből. Kaguya arca eltorzult a mosolytól:

-Nem tudom ki vagy, de megbánod, hogy betörtél.-azzal kinyújtotta kezeit.

A tükörből előrobbantak a fényes sugarak, mik Hara fele kezdtek el csapkodni. A lány nem találta vonzónak Harát. A férfi jóképű és erős volt ugyan, de inkább a fejét használta volna, mint mérhetetlen erejét, ami sokkal bölcsebb lett volna egy olyan ellenféllel szemben, aki tulajdonképpen nincs is itt. Hara nyáladzva ordítozott:

-Elpusztulsz, amiért bántani akartad az asszonyomat!

-Asszonyod? Tehát nem az övé a lány, akkor biztos nem jön el...-nevetett Kaguya.

-Az a taknyos kölyök, engedte, hogy ilyne helyzetbe kerülj?-kiáltott fel Hara-Ha az én asszonyom lennél, nem kellene ilyenekkel foglakoznod. Nem kellene főznöd, se takarítanod!-üvöltözte lovagiasan a szellem.

Ayame mosolyogni kezdett, mintha hajladozni kezdett volna a csábító ajánlat fele, de Hara agyatlan izomkolosszus révén folytatta hősies beszédét, miközben továbbra is ugrált az ostorként tekergő karok elől, mi a lány vörösödő arcára fagyasztotta a sugárzó mosolyt:

-Semmi dolgod se lenne, sak sok kis kölyöknek életet adni.

Ayame szemei kigúbbadtak erre a mondatra, de ezt Hara nem vette észre, s folytatta nevetve csábító, ellenálhatatlan szavait a lány fele:

-Te lennél a falka királynője, a falkámé, mit együtt csinálnánk. Minden hímet Harának hívnánk és minden nőstényt Ayaménak. Ugye milyen pompás ötlet? De több fiút szüljél, mint lányt. Kell az erő a többi falka ellen.

Kaguya kissé sértődött képpel, feszülten figyelte a fénycsóvák elől menekülő szellemet, mintha elvették volna tőle a főszerepet. Hirtelen Kaguya újabb fénycsápot lövelt ki, ezúttal Ayame felé. Hara arca eltorzult, lábai autómatikusan megfeszültek és elrugaszkodtak a földtől. A lány elé vetette magát. Hara teste megrázkódott, végtagjai körül tekeregve sziszegett a maró fényvihar, mi a földre terítette. Hara húsa füstölögni kezdett, mi gomolyogva szállt fel, miközben eszméletét vesztve Ayame elé esett. Kaguya nevetett:

-Olyan kiszámítható voltál. Miért is akarnám bántani a jövendőbeli testemet?

A tennyo a magasba pillantott. Felragyogott a hold, mint egy kinyílt, szikrázó szem. Ayame sikítozni kezdett. A testét körbefonó gyökértenger elindult a tükör fele. A lány remegő, könyörgő szemeivel belebámult Kaguya ében pupillájába, miközben a tennyo kinyitotta száját, miből a szavak mellett valami fekete, hullámzó sötétség is elősziszegett:

-Eljött az idő.

Ayame becsukta a szemeit. Hirtelen furcsa verset hozott a szél:

-Hegyek, tengerek
határtalan útjait
bejártam végig,
és e kőcsésze miatt
véres könnyeim hulltak.

Kaguya szemei felvillantak. Ajkai mögé visszaömlött a sötétség, az helyett vers hagyta el száját:

-Lenne legalább
egy harmatcseppnyi fénye –
akkor elhinném.
Ugyan mit kerestél te
a ködös Ogura hegyen ?

Kouga lépett elő. Ayame szemei ragyogni kezdtek:

-Kouga?

A fiú mindent átgondolt. Először is dicsérni kezdte azt a nagy tudású bölcset, akihez elment, hogy megtudakolja, hogyan győzhetné le Kaguyát. A tennyonak számtalan kérője volt a múltban, bozonyosra vette, hogy nem tudja megállni azt, hogy ne válaszoljon verseire. Míg e versek elterelik Kaguya figyelmét Ayaméról, addig szemeivel megkeresi a közelbe fúródott ékkövet. Ha megtalálná és elvinné innen, Kaguya újra legyengülne és újra álomba zuhanna, hisz a szent ékkő egy darabja ébresztette fel. Nem tudja elpusztítani, de még túl járhat az eszén. Egy pillanatra az eszméletlen Harára tekintett. Az ész erejével kell legyőznie Kaguyát. A nő szemeire langy köd borult, mintha nem is tudta volna, hogy kivel beszél. Fejét oldalra billentette, várva a következő verset. Kouga arcán forró verejték csorgott alá, miközben szavakat formált nyelve:

-Magam törtem e
drágakövekkel ékes
gyönyörű ágat,
meghaltam volna inkább,
semhogy nélküle jöjjek.

Kaguya megbabonázva válaszolt:

-Téged hallgatván
egyre azon tűnődtem:
valódit látok?
De bizony nem ékkövek
ezek, csak szóvirágok.

Kouga szemei kétségbeesetten szelték át a területet. Hol lehet az ékkő? Meddig tud még Kaguyával játszani? Bár itt lenne Kagome...A fiú tudta, nem pihenhet, nem akadhatnak meg benne a szavak, mert akkor mattot kap. Még megnyerheti ezt a játszmát. Míg megbabonázva tartja a nőt a versekkel, van esélye. Kouga folytatta a verset, amit Kaguya egykori kérője szavalt:

-Ím ez a bunda
mérhetelen szerelmem
lángján sem ég el.
Ruhám ujja megszikkadt –
magamra öltöm még ma.

Ekkor megpillantotta a fiú az ékkövet. Kaguya tükrének keretjébe volt beágyazódva. Jó ég, hogy fog oda eljutni? Közben a tennyo ártatlan szavakkal válaszolt a versre:

-Ha tudtam volna,
hogy a láng elemészti,
dehogy aggódom!
Tűztől tisztes távolban
tartva szemléltem volna.

Kouga tett egy lépést. Hangja remegett, de nem akadt meg, miközben rámeredt Ayaméra:

-Haza vánszorgó
utamon meg-megállva
visszarévedek,
mert hiába hívattam,
nem jöttél, te Kaguya hime.

Kouga viszonozta a lány mosolyát, ami hirtelen az arcára fagyott. Újra Kaguyára meredt. Saját, sápadt arcát látta meg a villogó pupillában:

-Ügyes...-mosolygott gonoszul, dicsérően a nő.-De elrontottad!

Kouga hirtelen elrugaszkodott a földtől. A tükörből fenyegető fényvihar szikrázott a fiú fele, de ő ügyesen kitért a csóvák elől. Kouga sebesen vágtatott, miközben kinyújtotta karmait. Ayame máris szabad volt. Kaguya szeme fehér lett, amint dühtől szikrázó pupillája szinte belebámult saját testébe, amint méregtől ében tekintetét a feléje közeledő szellemre szegezte:

-Nem állítasz meg!!!!!!!!

A tennyo hosszú haja elborította az egész tükröt, miközben ajkai fenyegető grimaszba torzultak. A tükör vibrálni kezdett. Kaguya sziszegett:

-Végzek veled!!!!!

Kouga kitárta kezét a tükör keretje fele. Kaguya szeme ragyogni kezdett, haja vadul arcába csapott. Ayame kétségbeesetten felsikoltott:

-KOUGA!!!!!!!!!

A tükörből mindent elöntő fényvihar tört elő. Még meglehetett pillantani, amint Ayame átöleli a fiút, ki beleugorva a fénybe mosolygova farkasszemet néz a vibráló szemű tennyoval:

-Ég veled!

A fényvihar elborította a területet, majd hirtelen kialudt...